Rowan Atkinson belebetegedhet Mr. Bean karakterébe?

Az idiótaságnak is van határa. Nem elég, hogy beskatulyázzák, de még bele is betegedhet. Mi a következménye, ha folyton idióta vagy a vásznon?

Gyakran hallani arról, hogy a nagy nevettetők a való életben nem igazán bővelkednek vidám pillanatokban, sőt legtöbbjük depresszióra hajlamos. Persze a másik végletre is találunk példát. Vannak olyan komikusok, akik egyszerűen saját személyiségüket adják bele mindegyik karakterükbe. Vajon mennyire képes ezt elviselni a környezeteztük? Lehetséges-e állandóan szórni a poénokat? És milyen hatással van ez saját magukra?

Az örök nevettető szerep eleinte valóban izgalmas, de minden színész vágyódik az új kihívások után. Milyen hatása van a valóságban annak, ha hosszú évekig ugyanazt a szerepet kell játszani? Könnyen lehet, hogy már nem lesz képes a jól ismert mimikák nélkül alakítani. Emellett azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy aki folyton idióta a vásznon, az a való életben már belefárad a jókedvbe.

Rowan Atkinson igazi karrierje Mr. Bean megformázásával kezdődött 1990-ben. A folyton ügyetlenkedő, mindent elbénázó főhőssel a sorozat hamar sikeressé vált. Rowan remekül hozta a formát hosszú éveken keresztül. Mr. Bean figurája annyira kedvelté vált, hogy két mozifilmet is forgattak belőle. Az elsőt 1997-ben vetítették Bean ? az igazi katasztrófafilm címmel. A mozisiker ellenére csak egy évtizeddel később készült el a következő darab, a Mr. Bean nyaral.

A közte lévő évek sem teltek hasztalanul. Rowen Atkinson komikus figurái több filmben visszaköszönnek. Viszont nem igazán kapott lehetőséget arra, hogy komoly oldalát is megmutassa a közönségnek, mivel valamennyi karakter a nevettetésre épít. Beskatulyázás miatt alakult így, vagy csak nem akart változtatni a bevált recepten?

Valószínűleg inkább az utóbbiról van szó. Ezt támasztják alá azok a hírek is, miszerint hiába győzködi a Bean filmek forgatókönyvírója, Richard Curtis Atkinsont egy újabb szerep megformázásáról, a színész elzárkózik a gondolattól.

Késő bánat, gondolhatjuk. Vajon van-e még lehetősége Atkinsonnak, hogy más kategóriában is megmutassa tehetségét? Két évtized után erre már egyre kevesebb az esély. Bele lehet-e ebbe törődni? Vagy inkább belebetegedni lehet?