Meg kell tanulnunk együtt élni a csokifüggőséggel ahhoz, hogy le tudjunk szokni.

Egy új ausztrál tanulmány szerint csak úgy lehet felvenni a harcot a csokoládéfüggőség ellen, ha elfogadjuk a tényt, hogy csokifüggők vagyunk, és megtanulunk együtt élni a vágyakozással.

A csokoládéfüggőség motiváló erejének vizsgálatához Robyn Vast, pszichológus a 110 önkéntes résztvevőt három csoportba osztotta. Mindhárom csoportnak adott egy csomag csokoládét, amit egy hétig maguknál kellet tartaniuk, anélkül, hogy beleennének az édességbe.

Az első csoport tagjainak semmiféle instrukciót nem adtak, végül 43 %-uk teljesen ellen tudott állni a kísértésnek. A második csoportnak megtanítottak egy módszert, amivel a csokoládé utáni sóvárgást kontrollálni tudták. Egy hét elteltével 56 %-uk nem nyúlt a csokoládéhoz.

csoki_erotika

A harmadik csoport tagjait arra bátorították, hogy fogadják el a kísértést, amikor csak felmerül. Vast elmondása szerint a harmadik csoportnak egy elfogadáson alapuló módszert tanítottak, aminek köszönhetően végül 81 %-uk képes volt megállni a kísértést. „Ha nem harcolunk tovább valami ellen, hanem elfogadjuk azt, akkor az elveszíti befolyását és hatalmát az életünk felett” - idézi Robyn Vast szavait a Sydney Morning Herald. Szerinte a vágyakozás jelensége hasonlatos a viszketéshez: látszólag a semmiből jön hirtelen, és amikor megérkezik, teljes figyelmet kíván.

„Arra jöttem rá, hogy ha a csokoládé utáni vágyakozást pusztán emberi viselkedésként éljük meg, egy olyan dologként, ami történek velünk, azzal elvesszük a függőség élét, és lekerül rólunk a nyomás” mondja Vast. A kutatás eredményeit a „Torkosság: A csokoládé csábítása” című szemináriumon részletezték.

Le a csokifüggőséggel