Az önzetlenség örökletes?

Az önzetlenségnek részben örökletes oka lehet, állítják ikerkutatásaik alapján megjelent tanulmányukban brit kutatók.

Az Edinburghi Egyetem munkatársai mintegy ezer egypetéjű és kétpetéjű ikerpár közösségi viselkedését hasonlították össze tanulmányukhoz. "Az egypetéjű és kétpetéjű ikrek vizsgálata lehetővé teszi annak megállapítását, hogy mekkora szerepe van a genetikai tényezőknek" - magyarázta Gary Lewis kutatásvezető. Az egypetéjű ikreknek megegyező a genetikai állománya, valamennyi génjük azonos, míg a kétpetéjű ikrek csak annyira hasonlítanak egymáshoz, mint két testvér, náluk csak a gének ötven százaléka közös.

Ikertanulmányukban háromféle, a közösségi léthez köthető területet vizsgáltak a kutatók: a közösségi érzést, a feladat iránti elkötelezettséget és a mások jóléte iránt érzett törődést. Arra kérték például a résztvevőket, hogy pontozzák egy és tíz között, mennyire lennének hajlandóak többet fizetni azért, hogy mindenki, így a szegények is egészségügyi ellátást kapjanak. A legnagyobb pontszámot ezekben a kérdőívekben az egypetéjű női ikrek érték el, a kétpetéjű ikreknél alacsonyabb és egymástól eltérő pontszám adódott.

Ebből a kutatók arra következtettek, hogy a környezeti tényezők (szülői nevelés, iskolázás) mellett örökletes tényező is szerepet játszik a közösségi viselkedésben. A különbség a férfiaknál kevésbé kifejezett volt. Steven Pinker, a Harvard Egyetem evolúciós pszichológusa a tanulmány eredményét értelmezve hangsúlyozta, hogy az örökletesség a teljes genomra vonatkozik, nem egyetlen génre.

A magasság például nagy mértékben örökletes, ám ez nem azt jelenti, hogy egy gén határozza meg. Éppen ellenkezőleg, több tucat, talán több száz vagy ezer gén befolyásolja kisebb-nagyobb mértékben. "Mindaz alapján, amit tudunk, ugyanez lehet érvényes a szeretetreméltóságra, önzetlenségre is, még akkor is, ha az derülne ki, hogy örökletes" - tette hozzá Pinker.