Barátnak adni kölcsön?

Mennyi egy barátságra elegendő pénz? Vagyis mit várhatunk akkor, ha egy barátnak adunk kölcsön? Barát-e az ilyen? És az is marad?

Mire valók a barátok. Bármit is felelünk erre a kérdésre, a sok közül az egyik, hogy mindig ott legyenek, ha a másiknak szüksége lenne rá. Egy támasz, akihez bátran fordulhatunk. Mindez igaz akkor is, ha pénz szűkében vagyunk. Az nem is barát, aki nem ajánlja fel rögvest a pénztárcáját egy ilyen helyzetben, de vajon az igaz barát-e, aki elfogadja a "kedves gesztust?"

Barátságos szóváltás, vagy pénzéhes szakítás?

Mindig kényes kérdés volt és az is marad, ha a pénz belekeveredik a barátságba. Szimplán azért, mert megváltoztatja a viszonyt. Tartozni kellemetlen érzés, pláne ha egy kedves cimborától van a kölcsönpénz. Ettől kezdve a találkák egyre kínosabbakká válnak, hiszen amíg nem adta meg a tartozást, lekötelezve fogja érezni magát. Egy bárd, ami a feje felett lóg. Mindezt attól függetlenül éli át az ember, hogy a másik érzeteti-e vagy sem.

Olvass még több cikket a barátságról!

Problémás pénzügyek

Amíg nincs kiegyenlítve a számla, nem csaphat egy görbe napot és költhet egy kicsit gondtalanul, szimplán a maga örömére. Az összeg nagyságától függetlenül, minden adós érzi, hogy nem illendő költekezni, míg a barát kontójára megy a dolog. Mégis előfordul, hogy nem ez történik. Egy barát esetében hajlamosak vagyunk szemet hunyni az apróbb hibák felett. Az igazi probléma akkor van, ha a gondot a pénzzel való gazdálkodása okozza. Kutyaszorító egy helyzet az ilyen. Adjunk vagy sem? A barátságot valószínűleg mindenképpen kockára tesszük vele.

Adandó alkalom

Ha már kért, hát adunk. Mi mást is tehetne egy barát. Átsegít a nehéz napokon, időszakon. Jelentős üggyé csak akkor válik az eset, ha nem apró pénzről van szó. Amikor súlyos összeg felett mondunk igen, más szemszögből is meg kell vizsgálni a dolgokat. A gödör - amibe a cimboránk beleesett - és a barátság mélységétől is függ, meddig mehetünk el, mennyit kérhet és mikor illendő visszaadni a forintokat.

Ördögi kör

Mi történne, ha nem adnánk? Még ha hosszú távon, a barátságra való tekintettel is utasítjuk el a kölcsönkérést, legbelül bűntudat fog gyötörni minket. A 22-es csapdájába esünk bele. Aki nem ad, az nem is igazi barát, még akkor sem, ha éppen a barátságot nem szeretné kockáztatni az összeg miatt.

Egyértelmű tehát, hogy nincs jó döntés. Hogy mit tartunk helyesnek, az a saját kapcsolatunkon és felfogásunkon múlik. Egyedül abban kell bíznunk, hogy jól választottuk meg a barátainkat és ilyen helyzetben sem fognak csalódást okozni nekünk és remélhetőleg mi sem nekik.