Schirilla függősége

Telente átússza a jeges Dunát, talán ezt az egyet lehet nála függőségnek nevezni, de vajon hogyan áll a többi szerrel?

Schirilla György fiatalabb korában kerékpárral járta körbe Európát, a sport mindig is meghatározó volt életében. Az 1961-ben született sportoló 31 éves korában választotta hivatásául a természetgyógyászatot, majd 1999-ben, szintén híres édesapja halálakor határozta el, hogy nem szakítja meg a hagyományt, ezentúl ő lesz az, aki minden télen átússza a jeges Dunát.

Nemcsak az úszással, de futással is igyekszik felhívni a figyelmet a sportra, az egészséges életmódra, rendszeresen fut demonstrációs céllal, amely során a beteg gyermekeknek gyűjt támogatásokat.Mint az egészség szószólója, érthető, hogy a különféle tudatmódosító szerektől is távol tartja magát, nem is annyira erkölcsi, mintsem érzelmi okokból. Többek közt erről mesélt a közelmúltban a sportoló a Sztárportré című műsorban.

"Ha az utcán részeget látok, nekem az nagyon rossz, mert az ilyen ember nem beszámítható, nem lehet vele beszélgetni, nem lát reálisan. Valószínűleg részegnek lenni nem lehet egy rossz dolog, mert az ember szédül, kábult, a csúnyát is szépnek látja, kitárulkozó a világ a lelkében, de amikor ott van a másnaposság, akkor az ember hatványozottan érzi a szenvedéseket, az életnek a nyomorultságait.

Egész életemben józan életű voltam, tíz ujjamon meg tudnám számolni, hogy a negyvennyolc évem alatt hányszor ittam alkoholt úgy, hogy nem részegedtem le, de egy kicsit pityókás voltam. A józanságnak, a bölcsesség a fokmérője." - mondta el Schirilla György a Sztárportréban.