Mókamester anatómia

Egyes emberek úgy élik le az életüket, hogy közben vég nélkül szórakoztatják a környezetüket. Mellettük nem lehet kedélybetegnek lenni.

Azonban a kérdés, hogy van-e ennek valamilyen hátránya? Azt mondják, hogy amikor még ezek a személyek is elkámpicsorodnak, akkor ott már komoly problémának kell lennie. Tényleg így van ez, és ha igen, akkor mi okozza?

Életszemlélet humorba öntve

Az ilyen emberek gyakran mintapéldányai a helyes életfelfogásnak. Egyszerűen képtelenek komolyan gondolkodni bármiről is ? és bár meglepő, de ez csak kevés esetben válik a hátrányukká. Hiszen az ilyen emberekről a legtöbb esetben sok minden elmondható, csak az nem, hogy földhözragadtak lennének. Ugyanis hiába a gravitáció, vagy bármifajta negatív visszajelzés: az ő fantáziájuk bizony az egekben jár, ott, ahol sok a nevetés.

Tisztában vannak vele, hogy állhatnának másként is a világhoz: mondjuk több realitással szemlélve az eseteket. De ők szinte genetikailag nem képesek rá. A vérükben van a pozitív, vicces látásmód.Amikor a bohóc is szomorú

Ritka az olyan eset, amikor az ilyen emberek lába alól kifut a talaj. Ez pedig nem azért van így, mert ez nem történik meg velük is legalább annyiszor, mint bárki mással. Egyszerűen csak nem panaszkodnak. Pontosabban megteszik: humorba öntve. Ők így mesélnek.

Az sem kizárt, hogy közben még mindig dolgozik bennük a feszültség, vagy lelombozottak: nem számít. Nem savanyodnak be tőle, hamar túl lesznek rajta: főleg amíg van mellettük valaki, akinek elmesélhetik és megnevettethetik őket.

Más esetben a maszkírozott bohóc-mosolyt a könnyek mossák majd le. Mert amikor már ő sem tudja az örök életvidámságával és energiájával túltenni magát rajta, akkor elfogynak a sziporkázó viccek, és marad az ember, aki mögöttük volt. Néha neki is szüksége van egy kis segítségre.Két lábon járó komikumok

Persze ott vannak a nevettetők, akik az adottságaik alapján állnak a közönség elé, hogy vicceikkel, szórakoztató történeteikkel és hihetetlen ?megmondásukkal? megnevettessék azokat, akik jegyet váltanak a műsorukra.

Náluk sokszor lehet, hogy nem természetes a mosoly, amivel minket szórakoztatnak, de tudják, hogy nem tudnának élni a másoknak okozott öröm, és a kinevettetett könnyek nélkül.

Régi vágású humorbombák

A klasszikusok belőlük is másként festettek. Gondoljunk csak bele a csetlő-botló Chaplinbe, vagy az ügyefogyott párosra: Stanre és Panre.

Illetve elkísér minket a cirkuszok nagy nevettetője, a bohóc, aki ügyetlen és balek ? és mi éppen ezért imádjuk őt. Mert némi rossz-májúsággal élve: Olyan jó nevetni másokon, kiknek két ballábuk van.