A koreai a legkönnyebb nyelv ? egy reggel alatt megtanulható

Gondolták volna, hogy a koreai nyelv milyen egyszerű? Tudósok ?reggeli írásjel?-nek is nevezik, mert egy reggel alatt megtanulható az ábécé.

A Nagy Sejong király lehetővé tette, hogy az egyszerű emberek, köztük a nők is könnyen tudjanak olvasni és kifejezni érzelmeiket a mindennapi életben. 1443-1446 között alkotta meg a koreai ábécét, és 1446-tól terjedt el. A koreai ábécé 10 magánhangzóból és 14 mássalhangzóból áll. A grafikus írásjelek filozófiai alapja a mennyet jelképező kör, a Földet jelentő vízszintes vonal, és az embert ábrázoló függőleges írásjel, vagyis az ember, aki a jang típusú menny és a jin típusú Föld között áll.

A mássalhangzók írása pedig azzal függ össze, hogy a fonológiai hangok képzésekor hogyan áll a nyelvünk. Azaz grafikusan lerajzolja a hangképző szervek által megformált alakot. Mindezek figyelembevételével a világon az egyik legtudományosabb nyelvnek tartják. Már 1989-ben az UNESCO létrehozta a Sejong Király Műveltségi Díjat, illetve 1997-től felvették a koreait is a ?Világ emlékezete programba?. Mindez nagyban növelte a koreaiak nemzeti öntudatát és büszkeségét. A nyelvet egyébként a világ 48 országában, 590 egyetemen oktatják.Ha koreaiul akarunk tanulni, akkor a legjobb, ha teljesen függetlenítjük magunkat minden más nyelvtől, az ahhoz kapcsolódó gondolkodástól, és nem tudományosan kezdünk neki. A legjobb, ha úgy állunk hozzá, mintha kisgyerekek lennénk, akik most tanulnak beszélni.

Tudjuk, hogy a nyelv tükrözi az adott ország életvitelét, kultúráját és az emberek felfogását is. A koreai különböző kifejezésmódot használ a feljebbvaló, vagy az idősebb felé, a vele egyszinten állók felé, vagy a tőle alacsonyabb szinten állók felé. Bemutatkozáskor az első kérdés, hogy ki hány éves, ugyanis ennek megfelelően választják meg a nyelvet is. Még egy húszéves is tiszteletteljesebb nyelvet használ, ha mondjuk egy 23 évessel beszél, kivéve ha nagyon közeli barátok. A fiatalabbat minden további nélkül, a magasabb rangút, vagy az idősebbet viszont nem lehet néven szólítani, csak valamilyen titulussal, pl. bátyám, nővérem.

Ezek nem közvetlen családi kapcsolatra vonatkoznak, de kifejezik, hogy a koreaiak egy családként tekintenek minden honfitársukra. Még az idegent is anyának, apának, nénémnek, bácsikámnak, vagy tiszteletteljesen nagymaminak, nagypapinak szólítják. Munkahelyen viszont a keresztnévhez teszik az úr/úrhölgy megszólítást. Egy házastársi kapcsolatban még e modern korban is sokszor magázzák egymást, ahogy a nagyszüleink, vagy dédszüleink tették anno. Így nehezebb veszekedni, vagy szitkozódni. Lehet, hogy nekünk is vissza kellene szokni a magázódásra?