A delfinek nyelvén kezdünk beszélni

A minimalizmusra törekszünk, mindent rövidítünk. Hasonlóságot mutat egymással az emberi nyelv és a delfinek mozgásmintája.

A Katalán Politechnikai Egyetem és a brit Aberdeen Egyetem két tudósa elsőként mutatta ki, hogy az emberi nyelv rövidülésének törvénye ? miszerint a leggyakoribb szavaink a legrövidebbek ? kiterjeszthető más állatfajok kommunikációs mintázatára. A tudósok bizonyították, hogy a delfinek a víz felszínén inkább az egyszerű mozgásformákat részesítik előnyben.

?A delfinek viselkedésmintázata a vízfelszínen hasonló törvényszerűséget követ, mint az emberi nyelv rövidülése, mindkettő a egyszerűnek tűnik, mely a leghatásosabban kódolja a kódolt információt.? ? nyilatkozta Ramón Ferrer i Cancho, a tanulmány társszerzője. George K. Zipf, amerikai nyelvész szerint a rövidülés törvénye szerint a leggyakrabban használt szavaink a legrövidebbek.

Ferrer i Cancho a skót David Lusseau-val együtt kimutatták, hogy a delfinek a vízszínen történő mozgása a legegyszerűbb motívumokból áll, hasonlóan ahhoz, ahogy az emberek kevesebb betűt használnak mindennapi beszédük, és írásuk során. A folyamat neve: ?nyelvészeti gazdaság?.A kutatók Oscar Wilde regényét, a Dorian Gray arcképe című könyvet hozzák fel példaként. A leggyakoribb szó, az angol névelő, a hárombetűs ?the?, míg hosszabb szavak, mint pl. felelősség, jóval ritkábban fordulnak elő a szövegben. A kutatók az újzélandi palackorrú delfinek vízfelszínen történő mozgásmintázatát vizsgálták. Minden minta maximum négy alapmotívumból állt.

Egészében véve a tudósok körülbelül 30 viselkedésmintát írtak le, melyből a legtöbb egy egységből áll, a négy egységből állókat pedig szinte alig használják.

?Az eredmény bizonyítja, hogy a delfinek egyszerű és hatásos viselkedési stratégiája hasonló az emberi szavakhoz. A folyamat a technológiában is megfigyelhető, miként, ha csökkentjük a digitális képek és videók méretét, azzal tárhelyet spórolhatunk? ? nyilatkozta Ferrer.

A tanulmány kimutatta, hogy az emberi nyelv hasonló szabályszerűségek alapján működik, mint a többi biológiai rendszer vezérlése. Ez azt jelentheti, hogy napjainkban eltűnőben van az egyes tudományterületek közötti tradicionális határvonal.