A butaság öl

Az elbutulás ellen ki kell iktatni a cukorbajt és a depressziót, karban kell tartani az elmét.

A cukorbetegség és a depresszió megszüntetésével, valamint az iskolai végzettség és a zöldség-gyümölcsfogyasztás növelésével valószínűleg mindennél jobban csökkenteni lehet az elbutulás szintjét az elkövetkező években, feltéve, hogy addig semmilyen gyógymódot nem találnak ki rá, jelent meg a British Medical Journal weboldalán.

Az eredmények alapján ki lehet dolgozni az egészségügyi megelőző programok prioritásait a jövőre nézve. Bár az elbutulás pontos oka egyelőre nem ismert, sok kockázati tényezőt már beazonosítottak. Ezek közé tartoznak a keringési rendszer elváltozásai (szívbetegség, agyi érkatasztrófa, magas vérnyomás, elhízás, cukorbetegség és magas koleszterinszint), a kórelőzményben szereplő depresszió, az étrend, az alkoholfogyasztás és az iskolázottsági szint.

Ezen ismeretek birtokában egy francia és angol tudósokból álló csoport megbecsülte, mely kockázati faktorok csökkentésével lehetne a leghatékonyabban megelőzni az elbutulást, megfelelő kezelés hiányában. Elemzésükben 1 433 egészséges, 65 év feletti dél-francia ember vett részt, akiket 1999 és 2001 toboroztak a megfigyeléshez. A résztvevők a tanulmány kezdetén, kettő, négy illetve hét év elteltével kognitív teszteket töltöttek ki, az ún. N eale teszttel pedig felmérték az intelligencia-hányadosukat.

Rögzítették az orvosi anamnézisüket, továbbá olyan adatokat, mint a magasság, testsúly, iskolázottsági szint, havi jövedelem, étrendi szokások, alkoholfogyasztás és dohányzás. A genetikai kockázatot is megállapították, bár ezt a tényezőt nem lehet befolyásolni, mégis hasznos jelzője az elbutulás kockázatának. Az eredményekből kiderült, hogy a depresszió és a cukorbetegség kiiktatásával, továbbá a zöldség-gyümölcsfogyasztás növelésével 21 %-kal csökkent az elbutulásos esetek száma.

A depressziót találták a legjelentősebb faktornak (10 %-nál is magasabb arányban), bár azt hozzátették, hogy a direkt (ok-okozati) összefüggés a depresszió és a demencia között még nem teljesen világos. A magasabb iskolai végzettség szintén nagyjából 18 %-kal járul majd hozzá az elbutulás csökkenéséhez az átlag népesség körében az elkövetkező hét évben. Ezzel ellentétben a legfőbb genetikai kockázati tényezők kiiktatásával mindössze 7 %-os visszaesést lehetne elérni.

Az eredmények tükrében a szerzők azt javasolják, hogy a közegészségügynek szorgalmaznia kellene a műveltség növelését minden életkorban, függetlenül a képességektől, a depresszió kezelésétől és a glükóz-intolerancia, valamint az inzulinrezisztencia korai szűrésétől (a cukorbetegség kialakulásának korai megnyilvánulásai). Bár ezek a számítások csak durva becslést adnak az előfordulással kapcsolatban, nagyon világos útmutatást nyújtanak arról, mi az egészségügy feladata a megelőzés szempontjából. Szükség van továbbá mindenképp a fiatalabb generáció vizsgálatára is, hogy megállapítsák a beavatkozás hatásait.