Sírással panaszkodik a baba

Tisztában kell lennie minden szülőnek azzal a ténnyel, hogy vannak nyugodt természetű babák, gyermekek, és vannak szokatlanul éberek, és időnként vannak az átlagnál ingerlékenyebbek is.

Az, hogy a gyermeknek milyen az alaptermészete, az már az első életnapokban megmutatkozik.

A sírás az újszülöttek és csecsemők megszokott megnyilvánulási formája, az aktuális állapot mindenkori kifejezője. A kisebb életkorokban nem tudják megfogalmazni a gyermekek panaszaikat, hanem gyakran sírással jelzik azokat. Nagyon fontos, hogy a sírást ne valamiféle kórállapotnak, baljós jelnek tekintse a szülő, hanem a kicsi közlésformájának.

Valószínű, hogyha a babák kommunikációs eszköztárában a különböző fütyülési típusok lennének, akkor a füttyszótól lenne gyomorgörcse az anyukáknak.

Persze az elégedetlenségnek számos oka lehet, hiszen mi is hosszan tudnánk sorolni, hogy mitől nem érezzük jól magunkat, és ezeknek egyaránt lehetnek testi éslelkiokai. Pontosan ez játszódik le a kicsikben is.

Előfordul, hogy egyszerűen csak arra van szükségük, hogy karon legyenek és átérezzék a megnyugtató, biztonságérzetet keltő anyai kontaktust, de a másik véglet az lehet, hogy súlyos megbetegedés okozta szubjektív panaszként jelzik a nem megfelelő komfortérzetüket.

Nagyobb gyermekek már elmondják panaszaikat, de ahhoz, hogy pontosan behatárolhassuk azok súlyosságát, mindig keresni kell a korábban kihangsúlyozott objektív tüneteket is, és biztosan meg kell határozni a gyermek általános állapotát.

Fontos, hogy a gyermekek állapotváltozásainak sokkal gyorsabb a dinamikája, mint a felnőtteké. Ez azt jelenti, hogy egy gyermek váratlanabbul és gyorsabban "tud" rosszul lenni, mint egy felnőtt, de szerencsére ennek ellenkezője is igaz, és gyorsabban képes javuló állapotot mutatni.

Mindenki számára ismert, hogy egy lázas gyermek váratlanul elfekszik, félrevonul, de amint elkezd hatni a lázcsillapító, máris képes korábbi tevékenységét folytatni.