Fűző, napernyő, majd bikini: a nyári divat legizgalmasabb átalakulása

Míg a 19. század végén a ruházat még elsősorban a test elfedését és az illemszabályok követését szolgálta, addig a 20. század első felében fokozatosan megjelentek a könnyedebb, praktikusabb és sportosabb darabok. A nyári divat története jól tükrözi, hogyan változott a társadalom gondolkodása a kényelemről, a női szerepekről és a szabadságról.

Nyári divat 100 évvel ezelőtt

A 19. század végén és az 1900-as évek elején a nyári öltözködést a zárt, réteges viseletek jellemezték. A nők hosszú, földig érő ruhákat, fűzőket és nehéz alsószoknyákat hordtak, még a legmelegebb napokon is. A napsütés ellen csipkés napernyőkkel és legyezőkkel védekeztek, hiszen a világos bőr a társadalmi előkelőség jelképe volt. A strandolás és a fürdőzés sem jelentett kivételt: a nők bokáig érő, hosszú ujjú pamut- vagy gyapjú fürdőruhákban léptek a vízbe. A szoknyák aljába gyakran ólomsúlyokat varrtak, hogy azok ne lebegjenek fel úszás közben, a viseletet pedig fekete fürdőharisnya egészítette ki.

A 20. század elején, különösen az első világháború után, jelentős változás indult el a divatban. A nők társadalmi szerepe átalakult, egyre fontosabbá vált a mozgásszabadság és a praktikum. A merev fűzők fokozatosan eltűntek, helyüket laza szabású, egyenes vonalú, térdig érő nyári ruhák vették át. A húszas évek divatját a könnyedség és a modernség jellemezte: megjelentek az ujjatlan ruhák, a rövidebb szoknyák és a sportosabb szabásvonalak. A strandviselet is sokat változott, hiszen a korábbi nehéz fürdőruhák helyett testhezállóbb, egyrészes modellek terjedtek el.

A harmincas években a nőies elegancia került előtérbe. A nyári ruhák finomabb szabásúak lettek, hangsúlyosabb derékvonallal és lágy esésű anyagokkal. Egyre népszerűbbé váltak a könnyű selyem- és vászonruhák, valamint a széles karimájú kalapok és napszemüvegek. A stranddivatban megjelentek a rövidebb szárú fürdőruhák, amelyek már nagyobb mozgásszabadságot biztosítottak.

A negyvenes években a második világháború a divatra is hatással volt. Az anyaghiány miatt egyszerűbb, praktikusabb ruhák készültek, kevesebb díszítéssel. A nyári viseletek letisztultabbá váltak, előtérbe kerültek a rövidebb ujjak, az egyszerű szabások és a könnyen kezelhető anyagok. A fürdőruhák tovább rövidültek, és megjelentek a kétrészes modellek előfutárai is, amelyek már a későbbi modern stranddivat alapjait jelentették.

A képgalériát a XX. század nyári divatáról itt tekintheted meg: