Orsos Zoltán atya egy év alatt 50 kilót fogyott: „A papnak sem luxus a sport”

Orsos Zoltán atya vallja, hogy a változást nem lehet áldozat nélkül megúszni. Fogyásának egyik kulcsa az, hogy tudatos vásárló lett. Célzottan megy a boltban a pultokhoz, a fogyókúra szerint több zöldséget, csirkemellet vásárol, megnézi a termékek összetevőit, a szénhidrátos szekciót pedig nagy ívben elkerüli.

Orsos Zoltán atya története: „Azt hittem, az evés a megoldás”

Az atya szerint, a szociális környezete mindig nagyban meghatározta a testsúlyát és a fizikai állapotát. Szegény családból származik, 6 évesen állami gondozásba került, 14 évesen pedig nevelőszülőkhöz. 

– Amíg ilyen környezetben éltem, volt, hogy négy napig nem ettünk ételt – árulja el. – Az, hogy nem volt elég élelem az asztalon, természetesen sokáig oltalmazott az elhízás veszélyétől. Viszont miután pap lettem, teljesen új világba csöppentem. Sajnos a legtöbb pap elhízott. Én sem figyeltem oda az egészséges étkezésre, a mozgásra. Összevissza ettem, nem volt semmilyen rendszer benne. Ehhez hozzá társult az időnkénti depresszió. Ahogy sokan mások, én is finom ételekkel vigasztaltam magam. A magányt csipegetéssel próbáltam elfedni. A mai ember nincs tisztában a szükségleteivel, mindent éhségként él meg. Ha szomorú, elkezd habzsolni, ha dühös, csalódott, akkor is, mindent étellel, itallal próbál megoldani. Amikor küzdelmes éveim voltak, sokszor én is azt gondoltam, hogy mindenre az étel a válasz, a megoldás.

Fogyókúra mesterfokon: „Szakember segítségét kértem”

Rengeteg problémát okozott a túlsúlya. Nem tudott koncentrálni, nem volt jó az állóképessége, sokszor kellett fájdalomcsillapítóhoz nyúlnia, fáradékony volt, bedagadtak a lábai.

– A szolgálatomat sem tudtam jól teljesíteni abban az időszakban – vallja be. – Akkor jött a fordulópont, amikor becsípődött a derekam, leestem a lábamról, négy napig csak feküdtem. A sportorvos nagyon kemény volt velem. Azt mondta, hogy döntsek: vagy változtatok, vagy ha nem, bele fogok pusztulni, tanácsolta, hogy kezdjek el egészségesen élni. Nagyon komoly döntést kellett hozni, nem tudtam mást tenni. Szakember segítségét kértem. Az edző a mozgásban és táplálkozásban is vezetett, ennek köszönhetően egy év alatt több mint ötven kilót adtam le. Ahogy elindultam ezen az úton, olyan volt, mintha egy kicsit levegőhöz jutottam volna. Sokkal jobban figyelek a pihenésre is, ebbe beletartozik az alvás is. Szokták mondani, hogy az egészséges életmód ebből a három pillérből áll: étkezés, mozgás, pihenés, de én hozzáteszem még az imádságot is. A szabad óráimat ezekre fordítom.

„A szívben indul a változás”

Orsos Zoltán atya sokat köszönhet az új életmódjának, és főleg a sportnak: megerősítette a küzdeni akarását, eloszlatta a félelmeit, alázatosabbá, elfogadóbbá tette.

– Először azt hitték, hogy biztos azért fogytam, mert beteg vagyok – magyarázza. – Amikor megtudták, hogy min megyek át, sok pap odajött és kérte, segítsek nekik is elindulni az életmódváltáson. A fiatalokkal könnyebb lett a kommunikáció, ők szólítottak meg engem. Látták rajtam, hogy koncentráltabb, motiváltabb lettem, és sokaknak tetszett ez a változás. Sok gyerek, fiatal mondta azt, hogy ha az atyának lehetséges, akkor nekik is lehetséges. Idén sajnos kemény évem volt, egészségügyi szempontból is, most újból van rajtam egy kis felesleg, de már tudom kezelni. Már van rutinom, nem izgulok, hisz tudom, mit kell tennem. Én mindenkit arra buzdítok, hogy vágjon bele. Viszont jó tudni, hogy minden változás elindítója a szív. Itt kell elindítani a változást. Edzheted a testedet, de ha a szívedben nem változtál, akkor az egész nem ér semmit. Ezt a kettőt nem szabad külön választani!

„Ha gondjaink vannak, változásra van szükségünk”

Zoltán atya szerint a mozgás épp olyan fontos, mint a táplálkozás vagy a tisztálkodás.

– Sok pap azt gondolja, hogy ez ellentmond a szolgálatuknak, de nincs olyan a szentírásban, hogy a sport ördögtől való, mert nem az – magyarázza. – Látom az áldásos hatásait, hátrányos helyzetű gyerekeknek akár felemelkedési lehetőség is lehet. Rájöttem, hogy a sport nem luxus. A papnak sem luxus, ha sportol. A test természetes szükséglete a mozgás, hogy megfelelően tudjunk működni. Ezt az okos emberek már rég leírták. A tudásom most is csak a felszínt kapargatja, hiszen nem váltam sport szakértővé, vagy étkezési guruvá. Én is mindvégig az edzőmre hagyatkoztam, de azt most már tapasztalatból tudom, hogy a sport nagyon nagy mankó lelhet az életünkben. Ha gondjaink vannak, nem filozófiákra van szükségünk, hanem változásra. Engem erre is a sport tanított meg. Láttam, hogy a legtöbben, a kik edzőterembe járnak, kompenzálni akarnak valamit. Figyelek rá, hogy nálam ez ne történjen meg. Nekem nem célom a sport, hanem csak eszköz a kezemben – árulta el a Fanny magazinnak a 47 éves plébános, aki 130-ról 74 kilóra fogyott egy év alatt.

„Áldozat nélkül nem megy”

Orsos Zoltán pap szeretne jó példa lenni a papok és hívek előtt is. Legfontosabb üzenetének azt tartja, hogy ne akarjunk elmenekülni a szenvedés elől.

– Ma olyan életszemlélet uralkodik, hogy az élet csak addig jó, amíg jólétet, élvezetet ad, az emberek számára a szenvedés elviselhetetlennek tűnik. Sajnos a mai szülők nem kalkulálják bele a szenvedést a gyerekeik nevelésébe, meg akarják óvni őket tőle. Szerintem ez nem helyes, ez téves vágány, hiszen a változás a szenvedés útja. Tudnunk kell szenvedést is vállalni, mert csak így érünk el változást, magától nem fog jönni. Ez lenne a fő üzenetem, hogy áldozatot kell hoznunk a dolgokért. A fogyás, az egészség érdekében is szenvedni kell néha, az edzőteremben és a konyhában is. Amikor hozzám hasonlóan, valaki éhezésben nő fel, később pedig az evést tartja a válasznak mindenre, akkor az elején igenis szenvedéssel jár egy új étkezési rendszert kialakítani. Ezt nem lehet kispórolni. De ma már, ha vendégül lát valaki, és kedvesen kínál, hogy pap bácsi egyen ebből, egyen abból, akkor nem okoz gondot, hogy csak egy-két szelet süteményt vegyek.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: