A csakazértis kezelhető

Visítozásra nyitott szájjal, krokodil könnyekkel küszködve, hisztizésre készen. Hölgyeim és Uraim! A toporzék anatómiája következik.

Hála Istennek nem minden gyereknél, de szinte mindegyiknél meg kell küzdeni egy és három éves koruk között a rettegett dackorszakkal. Igen, rettegett időszak ez, hiszen a dacos pillanatokban nagyon nehéz megoldást találni egy gyermek viselkedésére. A dackorszak egyébként a személyiségfejlődés teljesen normális szakasza, ilyenkor kezdenek el azzal kísérletezni a kicsik, hogy meddig mehetnek el.

Természetesen, minden gyermek máshogyan éli meg ezt az időszakot, amely nagyban függ az alaptermészetüktől és a családi környezet kiegyensúlyozottságától. Vannak kisgyerekek, akiknél csak alkalmanként jön elő a hiszti, de van, olyan is, aki szinte folyamatosan reklamál.

Nagyon nehéz ilyenkor elfogadni, hogy a gyerekek semmit nem csinálnak ok nélkül, rendszerint úgy tűnik ugyanis, hogy teljesen értelmetlen okok miatt fordulnak ki csemetéink önmagukból. A szülők számára szinte felfoghatatlan, hogy miért vágyik a kicsi olthatatlanul arra a piros autóra, aminek megtévesztésig hasonló másából otthon van száz, esetleg a kezében is egy saját példány.

Nem szeretik a gyerekek, ha aktuális tevékenységükből akarják őket kivenni, mondjuk, ha eljön a fürdés ideje, és abba kell hagyni a játékot. Nagyon nehezen viselik el a kicsik, ha korlátozni próbálják őket önállóságukban.

Sokszor igazságtalannak érzik, ha megtiltanak, vagy kötelezővé tesznek valamit, aminek még nem értik, hogy mi a jelentősége. A hiszti leggyakoribb oka, ami gyakorlatilag minden gyereknél előfordul, hogy elfáradt, túlpörgött és nem bírja feldolgozni az eseményeket.

A legfontosabb, hogy dacoló gyermekünkkel legyünk következetesek, ne engedjünk a zsarolásnak, mert akkor rendszeresen elő fogja venni a visítozós, földhöz csapkodós műsorszámot. Ugyanakkor próbáljunk meg minél kevesebb korlátot állítani a kicsi elé, így talán kevesebbszer lesz ingerült. Mutassuk meg neki, hogyan tudja érzelmeit szavakkal is kifejezni, tanítsuk meg rá, hogy a problémákat meg lehet beszélni.

Minél kevesebbszer emeljük fel a hangunkat, mert akkor könnyen úgy érezheti, hogy érdemes agresszióra agresszióval válaszolni. Ráadásul, ha kedvesek vagyunk vele, akkor egy idő után érezni fogja, hogy megértjük őt, tudjuk, hogy valami nagyon-nagy problémája van és szeretnénk segíteni rajta. Ezzel a szülők és a gyerekek közti bizalmat is erősíthetjük.