A sírás és az anyukák

A síró csecsemő tompított reakcíót vált ki a depressziós anyák agyában.

Az Oregoni Egyetem vizsgálatai alapján a depressziós anyák reakciója gyermekük sírására az egészségeseknél megfigyelt erős agyi aktivításnál jóval tompább. „A csecsemősírás természetes dolog, de, hogy az anya hogyan reagál rá, az befolyásolja a gyermek fejlődését.” - állítja Jennifer C. Ablow a pszichológia professzora, aki évek óta tanulmányozza a depressziós és nem depressziós anyák viselkedésének és a fiziológiai válaszainak kapcsolatát.

Egy új - előzetesen a Social Cognitive and Affective Neuroscience című online lapban publikált - vizsgálatban 22 nő gyermeksírás hallatára történő agyi aktivitás-változását vizsgálták funkcionális MRI-vel. Mindegyikük egygyermekes anya volt, 18 hónapos gyerekkel. A depressziós anyák nem adtak megfelelő választ a gyermeksírásra.

A nem depressziós anyák meghatározott, a jutalmazással és ösztönzéssel kapcsolatos agykérgi területeinek aktivítása jóval erősebb volt. Érdekes módon az egészséges anyák a gyereksírást pozitív ösztönzésként élték meg és következetesen gyermekükhöz akartak sietni. A depressziós anyáknál ez a reakció hiányzott.

„Egy anya,aki képes feldolgozni a lényeges információkat és megfelelő választ adni rájuk, sokkal érzékenyebb gyermeke igényeire , ami viszont jó hatással van a gyermek önregulációs képességének fejlődésér.” - nyilatkozta Dr. Ablow. A vizsgálat legfontosabb üzenete, hogy a depresszió hosszútávon kihathat az anya- gyermek kapcsolatra, azáltal, hogy tompítja az anya gyermeke igényei iránti érzékenységét.