A gyermeked galamb, vagy sólyom?

Néhány kisgyerek természete a galambéhoz hasonlít: váratlan helyzetekben óvatosak és meghátrálnak. Mások inkább olyanok, mint a sólyom: bátran, néha tolakodóan viselkednek.

Mindez attól függ, szervezetük milyen hormonokat termel stresszhelyzetben - áll a Development and Psychopathology című lap legutóbb megjelent számában.

„Az eltérő viselkedésbeli és kémiai reakciók a stresszre adott különböző evolúciós válaszok. Ezek mind őseink túlélési stratégiái voltak. Például bizonyos családi viszályok közepette előnyösebb lehetett a galamb-típusú viselkedésmód, míg máskor a sólyom agressziója bizonyult célravezetőnek” - mondta el a kutatás vezetője, Patrick Davies, aki a Rochester Egyetem munkatársa. Ez az evolúciós álláspont ellentmond annak a pszichológiai véleménynek, mely szerint egyetlen viselkedésmód vezethet sikerre, és minden attól függ, hogy az ember jól vagy rosszul alkalmazkodik-e.

Melissa Sturge-Apple, a tanulmány társszerzője egyetért mindezzel: „Nincs egyetlen helyes viselkedésmód” - mondta, majd hozzátette, hogy a kutatás eredményei rávilágítanak arra, hogy a viselkedésünk jórészt kémiai reakciók függvénye.

A kisgyerekek stressztűrésének vizsgálatához a kutatók a szülők közti konfliktusokat vették górcső alá, mivel ez az, ami sok kicsi életében folyamatos, visszatérő feszültségforrás. A vizsgált 201 kétéves mindegyike elszegényedett családban élt, tehát az eltéréseket nem lehet a társadalmi helyzetük különbségével magyarázni.

Először az anyákkal beszélgettek, illetve töltettek ki kérdőíveket arról, hogy a családban mennyire van jelen az agresszió. Ezután megfigyelték, hogy az ismeretlen helyzetekben a galamb- vagy a sólyom-típusú viselkedésmód kerül-e előtérbe a gyermekeknél. Az előbbiek inkább figyeltek, és a háttérbe vonultak, amikor az újdonsággal találkoztak: jellemzően az édesanyjukba kapaszkodtak, sírtak vagy megdermedtek. A sólymok ezzel szemben bátran szálltak szembe a kihívásokkal, és félelem nélkül indultak az ismeretlen tárgy vagy helyszín feltérképezésére.

Ezután a kutatók egy közepesen feszült telefonbeszélgetést szimuláltak a szülők között, és közben a gyerekek hormonszintjét vizsgálták. Azok, akik gyakran tapasztaltak otthon veszekedést, különbözőképen reagáltak a helyzetre. A galambok szervezete nagy mennyiségű kortizol nevű anyagot termelt, amely különösen érzékennyé tesz a stresszre. Az ugyanilyen körülmények között élő sólymok szervezete nem termelt ennyit az anyagból, ami azt jelenti, hogy jóval kevésbé érzik a veszélyt.

A szerzők szerint mindkét reakciónak megvan a maga előnye és hátránya. A galambok magas kortizolszintje azt eredményezi, hogy kevésbé küszködnek figyelemzavarral, ugyanakkor jobban ki vannak téve az idegességnek és a depressziónak. A sólymokat kevésbé viseli meg a feszültség, azonban hajlamosak a kockázatos viselkedésre, gyakori köztük a koncentrációs probléma és a hiperaktivitás.