Sztívia: édes élet, elhízás nélkül

A jázminpakóca, ismertebb nevén sztívia vagy sztévia, energiamentes édesítő növény-

Dél-Amerikából származik, használata mindenki, de különösen a cukorbetegek életét édesítheti meg. A Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi karán működő Gyógy, -és Aromanövények Tanszék kutatói a Traditional and wild projekt keretében többek között az egyes gyógynövényekkel kapcsolatos tradicionális tudást, valamint az egyes növények hatóanyag-tartalmát vizsgálják. Kutatásaik tükrében lássuk, mit érdemes tudni a sztíviáról.

Hogyan édesítsük életünket energiaszegény édesítőszerrel?

A jázminpakóca (Stevia rebaudiana) az őszirózsafélék családjába tartozó évelő növény. Levelei 30-szor édesebbek a répacukornál, intenzív édes íze alkalmassá teszi a magas energiatartalmú édesítőszerek, így a cukor helyettesítésére. Mivel energiatartalma gyakorlatilag nulla, felhasználása minimalizálja az elhízás veszélyét, de segítséget nyújthat olyan betegségek tüneteinek az enyhítésében is, mint a cukorbetegség, az allergia, az érelmeszesedés vagy a magas vérnyomás. Nagyon fontos, hogy fogyasztása a vércukorszintet nem befolyásolja, sőt még kissé növeli is a glükóztoleranciát, ezért a cukorbetegek nyugodtan fogyaszthatják.

Hogyan bánjunk a sztíviával?

Kivonatait - por, szirup, tabletta - és a növény szárított leveleit egyaránt használják. Utóbbi teaként is fogyasztható, illetve teaízesítőként alkalmazható. Egy evőkanál cukor nagyjából csipetnyi sztívia pornak, egy tablettának vagy két csepp szirupnak felel meg.

A sztívia tabletta teába vagy kávéba ideális. Sütéshez érdemes folyékony sztíviát választani vagy port vízben feloldani. Figyeljünk oda, mert az előírtnál nagyobb mennyiségben felhasznált sztívia keserű lehet. Sütéskor-főzéskor a sztívia nem úgy viselkedik, mint a cukor, azaz nem lép reakcióba - pl. nem tudjuk habosra keverni vele a tojássárgáját.

Ezért sztívia használatakor érdemes a sütemény receptjéhez egy késhegynyi szódabikarbónát hozzáadni, és a továbbiakban minden ugyanúgy viselkedik, mintha cukrot használtunk volna. Nyugodtan süthetünk-főzhetünk vele, ugyanis - a többi édesítőszerrel ellentétben, amelyek 70-80 fok felett elveszítik édes ízüket - sztívia édes marad, magas hőfokon is.

Sztíviát használhatunk önmagában vagy „kísérővel”, például citrommal, vaníliával. Ízesíthetünk vele tejtermékeket, turmixokat, limonádét, de akár élesztővel készülő kenyérben is hasznos eszköz lehet a finom, de nem hizlaló ételek elkészítéséhez. Süteményekhez sütőporral és szódabikarbónával társítva használható.

A növény útja a népi felhasználástól napjainkig

A növény Dél-Amerikában őshonos. Az ott élő indiánok már évszázadokkal korábban alkalmazták a növényt, mint édesítőszert. Európában is viszonylag régen, mintegy 200 éve ismerjük, de jelentőségére csak a második világháború cukorhiánya hívta fel a figyelmet.

Termékek a piacon

Az Európai Unióban folyamatosan nő a piacon megjelenő termékek száma. Várhatóan a növény és termékeinek piaca tovább fog bővülni, még ha lassan is érjük el azt a szintet, amit a Japán példa előre jelez. Ott az édesítőszer piacon eladott termékek mintegy 40 százaléka a növény készítményei közül kerül ki. Az Egyesült Államokban a Coca-Cola és a Pepsi-Cola is piacra dobta első sztívia tartalmú termékeit.

Hogyan termeljük mi magunk is sztíviát?

A sztívia igen jól alkalmazkodik a különböző éghajlati feltételekhez. Magyarországon tavasztól késő őszig, a fagymentes időszakokban kiválóan díszlik. Aki csak hobbi szinten szeretné ezzel a növénnyel édesíteni az életét, akár cserépben és balkonládában is felnevelheti. Ehhez a növény magját kell beszereznünk, de még könnyebb a dolgunk, ha palántához sikerül jutnunk. Ha magunk neveljük a palántákat, ezt fűtött, megfelelően megvilágított feltételek között kell megkezdenünk, úgy, hogy a kiültetésig (fagyosszentek utáni időszakra) megfelelően fejlett palántákat nyerjünk.

A magokat a föld felszínére, vagy sekélyen vessük el, rendszeresen öntözzük. A kis csíranövényeket óvatosan öntözzük, mert hajlamosak a palántadőlésre. Az 5-6 leveles növényeket palántázhatjuk át a nevelés céljára kiválasztott cserépbe vagy balkonládába. A cserép mérete legalább 20-25 cm átmérőjű legyen. A növény meghálálja, ha a tápanyagban gazdag, jó kerti földet használunk fölnevelésére. A növény megerősödése után késő őszig folyamatosan szedhetjük a leveleit.

Nagyobb területen, például kertben is termeszthető. Ebben az esetben még inkább figyelnünk kell arra, hogy az 5-6 leveles palánták kiültetésével várjunk a fagyosszentek utáni időszakig. A növényeket célszerű tápanyagokban jól ellátott vályogtalajban nevelni. A palántázás optimális sortávolsága 40-45 cm. A sorokban a növények közötti távolság 50 cm körüli legyen. Nagyobb területről sarlóval vagy egyéb vágó eszközzel takaríthatjuk be a növényeket.

A betakarítás időpontját a nagyobb hozam érdekében érdemes minél későbbre halasztani, de ez legkésőbb a fagyos időszak előtt kell, hogy megtörténjen. A levágott hajtások levelei és a hajtáscsúcsok édesítő értéke a legmagasabb. A betakarított leveleket és hajtáscsúcs részeket minél előbb meg kell szárítani. Ez történhet szabadban, hálóval ellátott kereteken, vagy zárt helyen. Az utóbbi esetben gondoskodnunk kell a helyiség folyamatos szellőztetéséről.

Háttérinformáció

Az adatok, információk forrása a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi karának Gyógy- és Aromanövények Tanszéke. Az adatokat a tanszék munkatársai tudományos igényességgel állították össze.

Az információk begyűjtését és a háttérkutatásokat a Traditional and wild projekt támogatta. A projekt a Central Europe Programban az Európai Unió és a Magyar Köztársaság társfinanszírozásával valósul meg.