Rákóczi Feri: Ha el lehet rontani a hagyományos értelemben vett apa-fia kapcsolatot, akkor én megtettem

Közeledik a születésnapja, május 11., fontosnak tartja megünne­pelni?

Saját magam miatt már nem. Bár az ötvenediknek megadtuk a módját, de sokszor volt rá példa, hogy elfelejtettem. Másét nagyon szeretem megünnepelni, de a sajátom sosem foglalkoztatott igazán. A családom persze lázas készülődésben van.

Ilyenkor számot vet az életéről?

Szerintem nemcsak a szülinapokon, hanem folyamatosan szükség van arra, hogy egy pillanatra megálljunk és elgondolkodjunk: jó irányba tartunk-e. Ha valaki születésnaphoz köti ezt, az sem baj, de úgy vélem, érdemes sűrűbben is elgondolkozni rajta.

Van valami, amit ma már másképp csinálna?

Azt szoktam mondani, hogy azért vagy ma olyan, amilyen, mert végigmentél a jó és a rossz dolgokon egyaránt. Szükségszerű minden egyes tévedés, minden csalódás, minden hazugság és az összes szuper jó dolog az életben. Persze van, amit mai fejjel már nem tennék meg, viszont szükség van a tapasztalatszerzésre ahhoz, hogy fejlődhessünk.

Szívesen áll fontos társadalmi és környezetvédelmi kérdések mellé. Ez a fajta érzékenység veleszületett vagy tanult dolog?

Szerintem veleszületett szociális érzékenység nincs, ha valakinek ezt nem mutatják meg, akkor valószínűleg nem fog kialakulni benne. 

Fontosnak tartja, hogy átadja a gyermekeinek ezeket az értékeket?

Nagyon! Van egy fogyatékosokkal foglalkozó csapat, a Lámpás 92 Alapítvány, akiket évek óta támogatok, a gyerekeimet is el szoktam vinni a közös rendezvényekre. A srácaim ebben a szellemben nőnek fel, megtanulják, hogy ha segíthetünk, akkor meg kell tennünk.

Jó érzéssel tölti el, ha visszagondol a gyerekkorára?

Igen, szerető családban nőttem fel vidéken, bringázással, focizással, kirándulással, rengeteg csínytevéssel és viszonylag visszafogott tanulással, mert az iskolában nyújtott teljesítményem nem mindig volt erős.

Fontos, hogy a gyermekeinek is biztosítsa azt a gyerekkort, ami önnek megadatott?

Az apámmal való kapcsolatom más volt, mint ami a gyerekeim és közöttem van. Egy harmincas években született apával nehezen lehetett bratyizni. Rendes volt, mindent megtett értünk, de hiányzott az állandó közös játék és a meghitt beszélgetés.

Lehet mondani, hogy a gyerekei barátja?

Ha el lehet rontani a hagyományos értelemben vett apa-fia kapcsolatot, akkor én megtettem, de azért továbbra is az édesapjukként tisztelnek. Vagyis amikor felemelt hanggal – magyarul üvöltve – közlöm, hogy márpedig most fogmosás és alvás következik, akkor azért megcsinálják. Viszont, ha érzik, hogy a hangomban van egy kis huncutság, és van benne még egy kör, hogy inkább birkózzunk, akkor azt azonnal kihasználják. (nevet)

Megváltoztatta az apaság?

Abszolút, azt vettem észre, hogy érzékenyebb lettem. Nem azt mondom, hogy a Titanicon sírok mindennap, de sokat változtam. Nagyobb lett a felelősségtudatom, és a jövőt illetően is másképpen gondolkozom. Amíg egyedül voltam, nem igazán foglalkoztam vele, inkább csak sodródtam az árral, most viszont előre tervezek.