Cukor: Az egyik legerősebb függőségünk 1.

Többször írtunk már a cukorról való leszokás nehézségeiről és előnyeiről. Sajnos, vannak olyan helyzetek, amikor a cukor radikális csökkentése már nem a szabad választásunk, hanem az egyetlen lehetőségünk.

Friss cukorbetegként szembesülni azzal, hogy le kell mondani az édességekről, és radikálisan kontrollálni kell a bevitt szénhidrát arányát, elsőre elég sokkoló, de van, akinek éppen ez a figyelmeztetés kell ahhoz, hogy elkezdjen sokkal egészségesebben élni, odafigyelni magára.

De miért is olyan nehéz lemondani a cukorról?

Vizsgáljuk meg acukorfüggőségérzelmi hátterét. A cukor, vagy pontosabban az édes íz sokaknak ugyanis nem csupán egyet jelent a többi íz közül, hanem nagyon erős érzelmeket.

A családi együttlét,a biztonság, a gondoskodás, a jutalmazásíze ez: sok szülő, nagyszülő csak ilyen módon tudja kifejezni szeretetét, gondoljunk csak a szülinapi vagy karácsonyi csokiáradatra, amivel a gyerekeket elárasztják. Nehéz élethelyzetekben, magánéleti vagy szakmai kudarcok után sokan használjákfájdalomcsillapítónak, vigasztalásként, kompenzáláskéntaz édességet. Van, aki adühét, frusztrációjátfojtja süteménybe. Egyszerű kimerültség is lehet a nassolás mögött, annak a vágya, hogy szünetet tartsunk: ha valakiretúl nagy felelősség és stresszhárul, hajlamos lehet más területen teljesen kiengedni és elveszteni a kontrollt. A cukorfüggőségnek sok arca van, a gyerekei után minden sütimaradékot megeszegető, „takarékos” kisgyerekes szülőktől a tévé előtt nassoló, duci kamaszokon keresztül a folyamatosan éjszakázó programozóig, aki kimerülten dönti magába a ragacsos energiaitalokat és üdítőket a határidős munkák során. És persze ott van a jószívű nagymama, aki minden hétvégén teljes hadseregnek való, kalóriadús süteményhegyeket varázsol, és „megszakad a szíve”, ha csak egy morzsa is megmarad belőle, ezzel tartva sakkban az egész családot.

A legfontosabb, hogya cukor-túladagolás, amiben nap, mint nap élünk, nem tudatos folyamat, de annál erősebb. Ahogy Sarah Wilson, a Leszoktam a cukorról c. könyv szerzője írja:„Mélyen gyökerező ellenállás él bennünk a cukorról való lemondással szemben. Úgy nőttünk föl, hogy érzelmileg és fizikailag egyaránt ragaszkodjunk hozzá. Már a puszta ötlet, hogy nem nyúlhatunk a cukorhoz bármikor – amikor örvendezünk vagy ünnepelni szeretnénk, netán épp ellenkezőleg: amikor elfáradunk vagy rossz a kedvünk –, megrémiszt minket.”

Mit pótolunk a cukorral az életünkben?

Ha szigorú orvosi javaslatra vagy saját elhatározásból radikálisan csökkenteni akarjuk a cukrot a táplálkozásunkban,keressük meg a saját belső indítékainkat, hogy eleve miért is kötődünk hozzá, mit is pótolunk vele?

• A hiányzó szeretetet?
• A hiányzó biztonságérzetet?
• Az elveszett emberi kapcsolatokat?
• A hiányzó pihenést és alvást?
• Egyszerűen unalomból nassolunk?
• Vagy megpróbáljuk eltompítani magunkat, hogy ne kelljen fájdalmas érzésekkel
• szembesülnünk?
• Jutalmazzuk magunkat vagy másokat vele?
• A gondoskodásunkat, ragaszkodásunkat akarjuk kifejezni valaki felé?

Sokkal könnyebb lesz az orvos által javasolt életmódváltás, ha közben elvégezzük ezt az önismereti munkát.

Miközben egyre jobban tudatában vagyunk az üdítőitalok magas cukortartalmának, hajlamosak vagyunk alábecsülni a gyümölcslevek, dzsúzok és turmixok (smoothie) cukortartalmát.

A cikk második részében abban segítünk majd, hogy eztaz átállást valóban örömmel végezzük, ésmegértsük, hogy kis változtatásokkal cukorbetegként is ugyanúgy élvezhetjük továbbra is az életet és az ételeket, mint eddig.