A színésznő jelenleg a Loupe Színházi Társulás tagja. Földes Eszter volt férjével, Lovasi Andrással közös kisfiuk, Álmos első osztályos.
Jelenleg ketten vannak kisfiával, de ő nem is vágyik többre. Földes Eszter az elmúlt időszakban színházi munkái mellett a válásával kapcsolatban szerepelt a sajtóban, amiről most bőven beszélt a hot! magazinnak.
hot!: Szekszárdon születtél. Meddig éltetek a városban?
Földes Eszter: Nagyon rövid ideig. Még bölcsődés koromban Pestre költöztünk, de ott él még a nagymamám, a nagynénéném; mindig hozzájuk mentem, ha el akartam bújni a világ elől, a mai napig látogatom őket.
hot!: Különleges családba születtél: édesanyád, édesapád táncművész, nevelőapád színész. Törvényszerű volt, hogy te is a művészi pályát választod?
Földes Eszter: Nem különlegesebb egy család bármely más családnál csak azért, mert művészekből áll. Soha nem akartam mással foglalkozni, csak színházzal.
Két opció is volt: a mozgás, a tánc és a színművészet.
A mozdulat nyelve ismerős, otthonos terep volt számomra. A szavak birodalma félelmetes volt számomra. Így a nagyobb ellenállás felé mozdultam. Úgy voltam vele, maximum kétszer felvételizek az SZFE-re – ha nem sikerül, táncos leszek. Végül felvettek. Az első évben minden mozgásban jelent meg a fejemben. Úgy éreztem, ahogy megszólalok, szétgurul. Minden gondolat és érzés, ami bennem van, ahogy elhagyják a hangok a számat. Az életben nehéz volt számomra a kommunikáció, nehezen szocializálódtam emiatt. Félős és zárkózott vagyok, de mindent megtettem, hogy ezt senki ne lássa, féltem sebezhetőnek mutatni magamat.
hot!: Mikor szakadt át benned a gát? Amikor elváltál a férjedtől, Lovasi Andrástól, nagyon határozottá, önállóvá kellett lenned. Ez segített?
Földes Eszter: Ezt a védekezési mechanizmust, amit említettem, nem nagyon látták a kívülállók.
A mai napig ott van valahol bennem, de megbarátkoztam vele, megszelídítettem, az előnyömre tudtam változtatni sok szempontból.
A válás egy törésvonal az életemben, visszavitt a nullára. Fel kellett fejtenem, mi miért történt. Nyitottan kellett állnom a helyzethez – ez egyben nagy lehetőség arra, hogy az ember találkozzon a valódi önmagával.
hot!: A családotokban mindenki elvált. Befolyásolta ez a döntésedet?
Földes Eszter: Nem ez befolyásolt. A gyerekkori traumák, bizonytalan kötődési minták programozták sokáig, hogy milyen élethelyzeteket teremtettem magam köré.
A válásban is szerepe volt sajnos.
hot!: A kisfiadnak, Álmosnak másfajta családot képzeltél el?
Földes Eszter: Amikor ő megszületett, az hozta el számomra az ébredést. Akkor ébredtem rá, hogy a gyerekkorom cseppet sem volt felhőtlen. De attól a csomagtól, amit az élettől kaptam, attól lettem én. Nem akartam továbbvinni, amit édesanyám kapott az ő édesanyjától. Más a kapcsolatom a kisfiammal, mint amit én otthonról hoztam.
hot!: Álmos édesapja jelen van az életében?
Földes Eszter: Jelen van – nem is hagynám, hogy ne legyen jelen.
hot!: Amikor megismerkedtetek, összeházasodtatok Andrással, az a kívülállók számára maga volt a tündérmese. Meddig tartott ez az állapot? Te mondtad ki, hogy vége?
Földes Eszter: Ezt nagyon nehéz megmondani. Nagyon nagy szerelem volt. És hiába járunk már külön utakon, van egy kötelék, ami soha nem szakad el.
hot!: Van a lényedben valami kislányos. A külsődben is. Előbb vörös hajra váltottál, aztán visszatértél a korábbi szőkéhez. Miért?
Földes Eszter: Azt mondják, ha egy nőnek megváltozik az élete, fodrászhoz megy, hajszínt, frizurát változtat. Lehet ezért. Nem volt tudatos.
Régóta ki akartam próbálni a vöröset, főleg hogy Álmosnak csodás vörös haja van. De már visszatértem az eredeti hajszínemhez.
hot!: A kisfiatok szereti, hogy művészek a szülei? Milyen gyerek Álmos? Milyennek látod őt?
Földes Eszter: Neki ez a természetes, ebbe született bele. Imád bejönni velem a színházba. Milyennek látom? Milyen gyerek? Ezekre egy anya nem tud egy mondatban pontos választ adni. Nem is akarok.
hot!: Szerettél a Színművészetire járni?
Földes Eszter: Nem szerettem. Sok mindennel bajom volt. De örülök, hogy végigcsináltam azokat az éveket.
Az épülethez és a múltjához nagyon kötődöm.
hot!: Gálfi László és Ács János voltak a vezető tanáraitok. Nem volt színházuk – nehéz lehetett így társulathoz kerülni.
Földes Eszter: Nekem nem. A Budapesti Kamaraszínházban harmadévesen Lolita szerepére hívtak. Aztán az Új Színházban játszottam főszerepeket. Diploma után szerződést ajánlott a Nemzeti Színház is. Éva szerepét szánták nekem Az ember tragédiájában. De annyira nem volt még helyén az önbizalmam, hogy nem mertem vállalni.
Úgy voltam vele, hosszú ez a pálya, a végén csak oda ér az ember, ahová kell, ahol a helyén lesz.
Nem bántam meg. Diploma után évekkel később derült ki, hogy a Vígszínházba is mehettem volna gyakorlatra, de ezt az osztályvezető tanáraim eltitkolták. Szóval, igen… Nem szerettem oda járni.
hot!: Több színháznál megfordultál, kiváló szerzők darabjaiban játszottál; jót tettek veled ezek a teátrumok, ezek az évek.
Földes Eszter: Nem ők tettek jót velem, én tettem jót magammal. Ki tudtam venni azt, amitől erősödök, jobb leszek. És volt pár csodás kolléga, akiknek sokat köszönhetek.
hot!: Mintha a filmesek nem igazán keresnének. Viszont játszottál-játszol több televíziós sorozatban is.
Földes Eszter: Nincs a film miatt frusztrációm. Helyezkedésben nem vagyok elég jó. És ez egy sok lépcső történet, hogy mibe kerül bele az ember, és mibe nem. A televíziózást is szeretem nagyon. Olyan produkciókat vállalok, amelyekről tudom, hogy jól érezem majd magam bennük.
hot!: Jelenleg a Loupe Színházi Társulás tagja vagy.
Földes Eszter: A Loupe Színházi Társulás valódi független teátrum, a jegybevételekből működünk. Társadalmi szinten fontos, tabusított témákat boncolgatnak a darabjaink. Mindenkihez szólnak.
hot!: Ketten vagytok most a kisfiaddal?
Földes Eszter: Igen, ketten vagyunk, és ennél több nem is hiányzik.