Peller Károly 24 évvel ezelőtt új szintre emelte a „háztűznézés” fogalmát, amikor január első napjainak egyikén, álmából ébredve észlelte, hogy füstbe borult a családi házuk felső szintje, ahol az ő és testvére szobái voltak. Az Operettszínház művésze most a Borsnak idézte fel a drámai reggel emlékét. A napét, amikor szó szerint mindene a tűzvész martalékává lett.
– Szinte napra pontosan huszonnégy éve történt, amikor kora reggel arra ébredtem, hogy édesanyám a nevemet kiabálja.
Tisztán emlékszem, hogy félálomban arra gondoltam, biztosan valamilyen színházi témát érintenek az egyik reggeli műsorban, amit szerinte feltétlenül látnom kell.
– Aztán kinyitottam a szemem és láttam, hogy füst gomolyog a szobámban és persze már azt is hallottam, ahogy anyu kiabálja, hogy ég a ház – kezdte lapunknak Peller Károly, aki futva indult a folyosó felé, de visszafordult a szobájába, hogy…
– Kiléptem a folyosóra, ahol már szinte látni sem lehetett a fullasztó füsttől. A filmekben azt láttam, hogy ilyenkor a menekülők plédet terítenek magukra és úgy menekülnek, így visszafordultam a szobámba és magamra dobtam egy takarót. Attól, hogy oxigént engedtem a helységbe, lángra kapott a falakat borító fa lambéria, amitől tulajdonképpen egy tűzalagút keletkezett. Kirohantam az utcára... Visszafordulva láttam, hogy a ház tetőterét már elborították a lángok. Szó szerint odalett mindenem, ahogy húgom cuccai is mind elégtek – mesélte Peller Károly, aki ezután sokkot kaphatott, mivel később csak arra emlékezett, hogy egy mentőautóban tért magához. Az Operettszínház színésze és a család többi tagja rokonokhoz költözött a tűz után, majd lassan elkezdték újraépíteni az életüket és persze a házukat. Pellerék végül közel egy év után költözhettek vissza otthonukba.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.