Noszály Sándor mániás depressziója nem játék! Megszólalt a szakember

Már biztos, hogy az a valóság, amit az egykori teniszező egy, a napokban feltöltött videójában mondott, vagyis, hogy Noszály Sándor bipoláris zavarban szenved. A felvételekből pedig az is világosan kitűnik, hogy épp veszélyesebb mániás szakaszban járt, ami bár ingadozhat a súlyos és kevésbé súlyos állapot között, elmúlni biztosan nem tud kezelés nélkül. A Bors megkereste a témában Drelyó Ágnes pszichológust, aki általánosságban beszélt a bipoláris zavarról és annak az egyénre és a környezetére gyakorolt hatásairól. A téma azért is különösen aktuális, mert időközben Noszály Sándor barátai és nővére egy közleményt juttattak el a sajtóhoz, mely szerint a sportoló kezelését megkezdték. Egyúttal azt is közölték, hogy az állapota okán jelenleg nem alkalmas arra, hogy felkészüljön a küszöbön álló bokszmérkőzésére, ezért visszalépett a küzdelemtől. 

Noszály Sándor betegsége magától nem gyógyulhat

– A bipoláris zavart korábban mániás depressziónak hívtuk és nem véletlenül. A betegségnek ugyanis van egy depressziós és egy mániás fázisa és ez a kettő jól elkülönül egymástól. Ugyanakkor ez az egyik leggyakoribb pszichés betegség. Általában a depressziós szakasz jelenik meg először és nem ritka, hogy akár éveken át nem is jelenik meg a mániás fázis. Az, hogy mennyi idő telik el a két fázis között egyénenként változó és persze létezik a teljesen tünetmentes, úgynevezett nyugalmi állapot is, ami szintén lehet hosszabb, vagy rövidebb intervallumú is. A régi elmélet szerint a bipoláris személyégzavart gyógyítani nem lehet, csak a tünetek kezelhetőek. Ugyanakkor nem mindegy, hogy a beteg milyen szakemberhez kerül, ahogyan az sem, hogy mikor!

– kezdte lapunknak a szakember, aki azt is elmondta, hogyan ismerhető fel ez a gyakori, mentális betegség és mit tehet a rokon, barát, ha tapasztalja a tüneteket.

„Gyakori tünet az alvászavar és a csapongó beszéd...”

– Mindkét szakasz nagyon intenzíven jelentkezik A depresszió jelei a kedvetlenség, lehangoltság, vagy éppen a túlzott aggódás és jelentkezhetnek alvászavarok is, illetve szélsőséges esetben az öngyilkos gondolatok is teret nyerhetnek. Ezt követi a mániás szakasz, amire jellemző a túlzott jókedv, csapongó beszéd és gyakran előfordul, hogy a beteg a fizikai szükségleteit háttérbe szorítja. Annyira túlpörög, hogy nem figyel magára. Ez itt is jelentkezhet alvászavarként, de akár úgy is, hogy a beteg nem is eszik. Ilyenkor a személy önbizalma határtalan méreteket ölt és valamiféle nem létező hatalommal ruházza fel önmagát. Ez akár túlzott kockázatvállalásba is átcsaphat és az illető önveszélyessé is válhat. Jellemző még, hogy a felajzottság állapotában irreális tervek születnek meg a fejében. Ezek mögött azonban nincs valódi „énerő”, és amikor ez az állapot lecseng, jön a hiányérzet, ami súlyosabb lehet, mint maga a mániás szakasz. Az egyén még kevesebbnek, még értéktelenebbnek kezdi érezni magát. Az ilyen súlyos személyiségzavar esetében minél súlyosabb a kórkép, annál nehezebb a belátás. 

– magyarázta lapunknak Drelyó Ágnes pszichológus, aki beszélt a környezet felelősségéről is.

„A beteg nagyon sok energiát veszít...”

– A támogató közeg képes lehet határokat szabni a beteg számára. Következménye kell legyen annak, ha a személyiségzavarral küzdő nem együttműködő. Előállhat például az a helyzet, amikor mentőt kell hívni hozzá. Nagyon nehéz kérdés, hogy hol ér véget a beteg önrendelkezési joga és hogy a környezetében élőknek mikor és milyen módon kell beavatkozniuk. Ugyanakkor fontos tudni, hogy ez az állapot, legyen szó a depressziós, vagy a mániás szakaszról, magától nem tud helyre jönni, ha a tünetek már nagyon erősek. Sőt, minél inkább belesodródik, annál inkább szélsőségek lesznek a tünetek. A beteg nagyon sok energiát veszít mind fizikális, mind mentális értelemben és ez az energiaveszteség egyre nehezebben pótolható – mondta általánosságban a bipoláris zavarról, vagyis a mániás depresszióról a szakember, aki hozzátette, neki nincs rálátása Noszály Sándor esetleges problémájára, így a konkrét eset kapcsán nem is tud és nem is szeretne véleményt, pláne szakvéleményt formálni.