Benkő Péter is megszólalt a Thália Színházban történtekről

Benkő Péter, Jászai Mari-díjas, érdemes művész arról az időszakról mesélt, amikor 1992 őszén Törőcsik Mari és Schwajda György vették át a Thália Színház vezetését. A színház – amely akkor Arizona Színház néven futott – társulatának szinte valamennyi tagja az utcára került, Benkő Péter sem volt kivétel. Az új gárda 1993-ban Művész Színház néven kezdte meg működését.

– A Schwajda György nevével fémjelzett csapat első lépésben Kazimir Károly, Kossuth-díjas rendező és színigazgató életművét fejezte le azzal, hogy nyugdíjba küldték. A társulattal Mikó Istvánt választottuk meg igazgatónak, az volt a célunk, hogy folytassuk Kazimir munkáját, és életben tartsuk a szellemiségét. 

Schwajda kitalálta, hogy egy művész színházat akar csinálni a magyar színészet színe-javával, és a Pesti Broadway-n találták meg ehhez a megfelelő épületet. Az ötletet valószínűleg szegény Marit maguk előtt tolva tudták elfogadtatni. 

Benkő Péter számára új fejezet kezdődött

Az új vezetés nem sokat teketóriázott, a színészek egyik napról a másikra munka nélkül maradtak. 
– Péntekről hétfőre szinte valamennyiünket kirúgtak, ott álltunk megfürödve. Én pedig azt gondoltam: „Te, jó Isten, ez a kapitalizmus, amire annyira vágytunk?” Ezzel kezdődött el egy új fejezet az életemben, anélkül hogy akartam volna, vagy bármilyen beleszólásom lett volna. 

„Soha többet nem találkoztunk!”

A színházból távozott egyebek mellett Benkő Péter, Drahota Andrea, Gálvölgyi János, Haumann Péter, Incze József, Jani Ildikó, Kánya Kata, Kozák András, Mécs Károly, Mikó István, Szombathy Gyula, Schütz Ila, Zsurzs Kati. 
– Mindenkit utcára tettek, három-négy ember maradhatott statisztálni(!), akik nyugdíj előtt voltak: Bitskey Tibor, Kautzky József, Szabó Gyula. Törőcsik Mari mindenkit egyenként behívatott magához, engem is, de nem mentem.