Öt hónapja veszítette el élete párját Leblanc Győző, s máig nem sikerült feldolgoznia a gyászt. Az operaénekes könnyeivel küszködve mesélte el megismerkedésük történetét.
Tóth Éva augusztusban tragikus hirtelenséggel hunyt el. Leblanc Győző és az énekesnő húsz gyönyörű évet töltött együtt. Az operaénekes máig nem tudta feldolgozni a veszteséget, nemrég a TV2 zenecsatorjának műsorában, a Boldog órákban a könnyeivel küszködve mesélt az érzéseiről, ahol azt is elárulta, a sors játszott közre a megismerkedésükben, hiszen pont akkor találkoztak, amikor az élete mélypontra került.
– Olyan hirtelen volt ez az egész, 61 éves korban nem szabadna meghalni. Este még jól éreztük magunkat, vidáman a 98 éves mamával telefonáltunk a testvéreknek. 11 óra elmúlt, mire ágyba kerültünk, reggelre hideg volt... Nem kívánom senkinek ezt az érzést – idézte fel a szörnyű napot. – Évával 20 évet éltem együtt, 2002-ben találkoztunk.
Akkor nekem volt egy mélypontom az életemben, eltemettem az öcsémet, édesanyám agyvérzést kapott és akkor hagyott el a családom
– mondta az énekes, majd felelevenítette a kezedeteket: egyszer csak megszólalt a telefonja, és a vonal végén Éva mutatkozott be. Akkoriban a Budapest Televízió zenei szerkesztője volt, és egy sorozat indításához kérte fel Leblanc Győzőt, énekeljenek együtt.
– Elsőre igent mondtam, mert már három hónapja a mélyponton voltam, olyan mélyen, mint most. Akkor elkezdődött egy csodálatos út. (…)
Mi nem játszottuk, mi éltük a szerelmet a színpadon a kamerák előtt.
Őszinte és hiteles volt. Bejártuk együtt a világot, egész Észak-Amerikát. Los Angeles, San Francisco, Las Vegas, Miami, Toronto, Ottawa, Montreál. Ötször voltunk Ausztráliában. Magyaroknak léptünk föl. Olyan sikerek és örömérzés volt, hogy szinte nászútnak tekintettük ezeket a turnékat – mesélte az operaénekes.
Leblanc Győző és Tóth Éva nem csak a színpadon, az életben is egy párt alkottak, épp ezért különösen nehéz számára az emlékek között tölteni a mindennapokat.
Egy hatalmas nagy házban élek, ahol Éva egyetlen hajszálától elsírom magam ma is. Nagyon nehéz ezt ilyen hirtelen feldolgozni.
Nem volt semmi előzménye, gyakorlatilag egy agyvérzést kapott éjszaka, és álmában elaludt. A Jóisten szerette őt, mert minden ember – ha lehet mondani – ilyen halálra vágyik. És ezt megadta neki, kegyes volt hozzá, csak nem ilyen korán kellett volna – mondta sóhajtva.
A gyászt mindenki másképp dolgozza föl. Leblanc Győzővel most csak a családja és a közönség tudja elterelni a gondolatait párja elvesztéséről. Még mindig vannak nehéz éjszakái, és fölkavarja, hogy Éváról kell beszélnie.
