Az erkölcsi mércéje nem állt erős lábakon – Megdöbbentő titkok derültek ki a magyar gitáros legendáról

Kétségtelen, hogy Radics Béla az egyik legmeghatározóbb alakja a magyar rocktörténelemnek. Annak ellenére tartják számon a stílus hazai állócsillagai közt, hogy mindössze 36 évet élt: 40 évvel ezelőtti, 1982-es halála után nagy űrt hagyott maga után. A magyar Jimi Hendrixként emlegetett, az angyalföldi munkáskerületben, a Tripoliszban született gitárkirály életéről és haláláról beszélgetett vendégeivel, Bálint Csabával, Török Ádámmal és Rozsonits Tamással Kadarkai Endre a Felfelé zuhanás legutóbbi epizódjában. Ebben többek közt az is kiderült: noha Radics hihetetlen tehetség volt, egy cseppet sem volt hibáktól, gyarlóságoktól mentes. Sőt!

 – magyarázta Bálint Csaba, a Rockmúzeum elnöke, több, Radics Béláról szóló könyv szerzője.

– Helyes és helytelen között kultúra kérdése, hogy hol van a határ, és Béla szerintem nagyon sokat küzdött, hogy a megfelelő kultúrát magára szedje, de a tragédiája az, hogy nem tudott kitörni abból a körből, ahonnan indult, bár megpróbálta – fejtette ki, példával is alátámasztva mondandóját: előfordult ugyanis, hogy a rocker a zoknijába rejtette saját zenésztársai elől a fellépésért kapott pénzt, hogy ne, vagy csak kevesebbet kelljen odaadni a vele muzsikálóknak.

– Emberi nagyság és emberi kisszerűség egyszerre jellemezte Bélát – összegezte Bálint Csaba, kiemelve: a zenész mindig igyekezett szakmailag jobb és jobb lenni, de sajnos erkölcsileg néha megingatható volt.