
Kétségtelen, hogy Radics Béla az egyik legmeghatározóbb alakja a magyar rocktörténelemnek. Annak ellenére tartják számon a stílus hazai állócsillagai közt, hogy mindössze 36 évet élt: 40 évvel ezelőtti, 1982-es halála után nagy űrt hagyott maga után. A magyar Jimi Hendrixként emlegetett, az angyalföldi munkáskerületben, a Tripoliszban született gitárkirály életéről és haláláról beszélgetett vendégeivel, Bálint Csabával, Török Ádámmal és Rozsonits Tamással Kadarkai Endre a Felfelé zuhanás legutóbbi epizódjában. Ebben többek közt az is kiderült: noha Radics hihetetlen tehetség volt, egy cseppet sem volt hibáktól, gyarlóságoktól mentes. Sőt!
Az erkölcsi mércéje néha nem állt olyan lábakon, mint azt elvárhatná az ember
– magyarázta Bálint Csaba, a Rockmúzeum elnöke, több, Radics Béláról szóló könyv szerzője.
– Helyes és helytelen között kultúra kérdése, hogy hol van a határ, és Béla szerintem nagyon sokat küzdött, hogy a megfelelő kultúrát magára szedje, de a tragédiája az, hogy nem tudott kitörni abból a körből, ahonnan indult, bár megpróbálta – fejtette ki, példával is alátámasztva mondandóját: előfordult ugyanis, hogy a rocker a zoknijába rejtette saját zenésztársai elől a fellépésért kapott pénzt, hogy ne, vagy csak kevesebbet kelljen odaadni a vele muzsikálóknak.
– Emberi nagyság és emberi kisszerűség egyszerre jellemezte Bélát – összegezte Bálint Csaba, kiemelve: a zenész mindig igyekezett szakmailag jobb és jobb lenni, de sajnos erkölcsileg néha megingatható volt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.