Körtvélyessy Zsolt: Engem a színpadról csakis koporsóban vihetnek el!

A hétvégén tartották az Elisabeth utolsó előadását Kecskeméten. Hatalmas ováció, vastaps, és meghatódottság ölelte körül a színháztermet. Ezen a délutánon utoljára játszhatta a darab sírásóját Körtvélyessy Zsolt, aki elmesélte, milyen érzés napról-napra színpadra állni ennyi idősen.

– Szerencsére nincs velem semmi komolyabb probléma – kezdte a Borsnak a színész. – Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy sokat sportoltam régen, de még a mai napig egyébként sok időt szánok a testmozgásra. Ez szerintem segít abban, hogy ne legyen komolyabb problémám és eddig még szerencsére nem is volt – mondta Körtvélyessy Zsolt, aki arról is beszámolt, hogyan képzeli el az életét, mit fog csinálni, mikor végleg felhagy a színjátszással.

– Amennyiben valaha úgy adódik, hogy leteszem a lantot, az csak és kizárólag akkor történik meg, ha én már nem leszek. Én a színpadról csakis a koporsóba vagyok hajlandó menni. De ez szerintem valamilyen szinten érthető. Egész életemben színész voltam. Én ehhez értek. Nem tudom, mi mást kéne csinálnom. Illetve mi mást tudnék csinálni. De úgy érzem, még nincs is szükségem arra, hogy ezen gondolkodjak. Jó állapotban vagyok, nem okoznak gondot a próbák, nem érzem magam rosszul előadások közben, továbbá nem esik nehezemre a szövegtanulás sem. Sokat segít ezen és nagyon motivál, hogy tele vagyok szeretettel és tisztelettel, amit a fiatalabb generációtól kapok. És az a csodálatos, hogy ez az érzés kölcsönös. Én is nagyon szeretem őket, jó látni a fiatal tehetségeket felnőni és kiteljesedni – tette hozzá Körtvélyessy Zsolt.