Két év után magához ölelhette unokáit Németh Lajos

Németh Lajos december nyolcadikán ült repülőre, hogy két év után végre újra magához ölelhesse Mónika lányát és három unokáját.

Hihetetlen öröm volt újra találkozni a gyerekekkel. Ritkán érez az ember ekkora boldogságot. Megpróbáltuk egy maratoni kint tartózkodással bepótolni az elmúlt időszak elmaradt eseményeit. Rengeteget változtak, hatalmasat nőttek a gyerekek, 14 éves nagylánnyá cseperedett Linda, és nyáron lesz 13 éves egyetlen egy fiú unokám, Emil, nővérük, Fanni is már 21 éves – kezdte az időjós, aki élményeiről is beszámolt lapunknak.

– A lányomék Turku városban élnek, de az ünnepeket, a karácsonyt, a szilvesztert és az újév köszöntőt az innen 900 kilométerre lévő Lappföldön töltöttük a hétvégi házában. A hideg mellett a 30-50 centiméteres hó sem maradt el. Nagyon szeretem a téli időjárást, imádok havat lapátolni, így 70 pluszosan is hasznos tagja tudtam lenni a csapatnak, és a mozgás is ezzel megvolt. Programokból sem volt hiány, például léghorgásztunk, síeltünk, a sífutást is kipróbáltam. Megismerkedtem a frizbi golf játékkal, hihetetlen élmény volt számomra. Egy pillanatra sem unatkoztunk, a közösség pedig egy cseppet hiányzott a járvány miatt, ráadásul olyan helyen voltunk, ahol rénszarvasból nagyon sok volt, emberből viszont kevés, mert ritkán lakott terület – mesélte a meteorológus.

Két év után leginkább az lepte meg, hogy az unokák mennyit változtak, és sokkal jobb erőnlétbe vannak, mint korábban.

Ott folytattam a nagypapaságot, ahol két évvel ezelőtt abbahagytam. Amikor Emillel pingpongoztunk, többször vereséget szenvedtem ellene, pedig régen nem tudott labdába rúgni velem szemben. Érzem az idő múlását, de nem az én erőnlétemben, hanem ők lettek sokkal jobbak. Rendkívül feltöltött ez az időszak, 44 nap után is nehezen engedtek minket haza. Nekem viszont kezdett már hiányozni a magyarországi életforma, amihez hozzászoktam. Ott túl nagy a csend, a nyugalom, így örömmel jöttem haza – mondta mosolyogva. Lajos és felesége múlt héten csütörtökön érkezett vissza Budapestre, és azonnal neki látott a rá váró feladatoknak.

– Egy hét biztosan kell, hogy utolérjem magam. Ahhoz képest, hogy nyugdíjas vagyok, és nem keresem a feladatokat, jönnek maguktól – fűzte hozzá, majd azt is elárulta, mikor lesz a következő találkozás a családdal.

– Igaz a mondás, hogy ember tervez, Isten végez. Így van ez az idei nyárral kapcsolatban is. Megterveztük, de nem tudni, addig mi történik a világban a járvány miatt. Abban egyeztem meg a két legkisebb unokámmal, hogy nagylányként és nagyfiúként már idén – természetesen a légitársaság kíséretében – egyedül jönnek, szülők nélkül Budapestre. Nagyon várják, és szeretnék a nyári szünetet velünk tölteni. Imádják a magyar ételeket, a nagymama főztjét, a feleségem pedig ebben is mindig a kedvükben jár.