Pásztor Erzsi: Sosem vágytam elérhetetlen dolgokra

Nemrég volt a 85 születésnapja. Hogyan ünnepelte?

Aznap este játszottam a Turay Ida Színházban. Darvas Ilona igazgató mesébe illő születésnapot rendezett nekem. A nézőtérről teledobálták a színpadot virággal, tőle pedig kereken 85 szál vörös rózsát kaptam. A színpad is megtelt lufikkal. Felolvastak nekem egy köszöntőt Orbán Viktortól, majd Kásler Miklós szólt hozzám egy videóüzenetben. A kollégáim elénekelték a Nemcsak a húszéveseké a világ című dalt. Egyfolytában sírtam a boldogságtól. Másnap Mohorán, a Tolnay Klári Emlékházban életmű kiállításom nyílt. Ez egy csodálatos ajándék. Na és persze a családom is felköszöntött.

Aki önnel beszélget, jókedvre derül.

Ha a színházi előadás után valaki feltöltődik, adtunk neki valamit. Boldoggá tesz, ha a személyemmel is képes vagyok hatni és örömöt okozni. Egy tévéműsorban elmondtam, benne vagyok a telefonkönyvben. Többen felhívtak arra hivatkozva, hogy az életigenlésemből merítenek erőt. 

Nemcsak optimista, rendkívül fiatalos is.

Anyukám 84 éves korában halt meg. Mindenről tudott, a humora is megmaradt. Tőle tanultam, hogy minden icipici dolognak lehet örülni. Amikor megkérdezik, mitől van bennem ez a fiatalos lendület, miért van mindig jókedvem, azt válaszolom, hogy mert soha életemben nem vágytam elérhetetlen dolgokra. Nem mindig jött be, amit szerettem volna, de elütöttem azzal, azért nem kaptam meg ezt a szerepet, mert egy sokkal jobb vár rám. 

Újra ezt a hivatást választaná?

Nem tudnék, nem is akarnék mást csinálni, még a mai eszemmel sem. Viszont soha nem mentem sehova. Úgy kellett volna minket neveljenek a főiskolán, hogy kötelező legyen megjelennünk bizonyos eseményeken. Egy színésznőnek mutogatni kell magát. Sok mindenről lemaradtam a gátlásaim miatt. A lányom szépen szavalt, de azt mondtam neki, Henike, a mi pályánkon sok keserűség van. Nem volt benne annyi ambíció, mint bennem. Engem nem tudtak volna a lebeszélni a színészetről. 

Az alkoholista férjétől való válását követően sem lett új párja, mert otthon ült. 

Lehet, hogy nem maradtam volna egyedül, de nem találkoztam mással csak részeg bolonddal, meg józan bolonddal az életemben. Sokáig reménykedtem, hogy lesz egy párom. Nem lett, de nagyon jól elvagyok így is. 

Érdekes hogy olyan karaktert kellett játszania a Szomszédokban, aki ivott. 

Janka szerepe ajándék volt. Ha megkérdezik tőlem, miért volt akkor sikere a sorozatnak, azt felelem, mert színészek játszották a szerepeket, nem járókelők... Hosszú évek kellenek ahhoz, hogy valakiből Darvas Iván legyen. Ő sem végzett főiskolát, de vannak született tehetségek. 

Nem gondolkodott, azon hogy megírja az emlékeit?

Nem tudok írni és nem akarok diktálni senkinek. Időrendben sem tudom összeszedni a dolgokat, mert a dátumokra egyáltalán nem emlékszem. Ahogy a nevekre sem. 

Melyik volt élete legemlékezetesebb pillanata?

Veszélyeztetett terhes voltam. A lányom születése földöntúli boldogsággal töltött el. Ugyanakkor olyan határtalan félelem volt bennem, hogy az összes barátomat vérig sértettem, mert csak ablakon keresztül mutattam meg nekik őt. Később, amikor csőrepedés volt nálunk, bejött a lakásba a szerelő sáros gumicsizmában. Utána mindenkit felhívtam és bocsánatot kértem. 

A betegségére hogy gondol vissza?

A Jóisten megsegített, holott nem úgy indult, hogy a rákból meggyógyulok. De úgy csináltam végig, hogy jóformán nem maradt el előadásom. Testileg és lelkileg is arra készítettem fel magam, ki fogok jönni belőle. Nagy ajándék az élettől, hogy felépültem. 

Hosszú ideje van egy hűséges társa.

Kinevetnek, hogy a Kossuth-díj mellé kapott szoborral beszélgetek. Mindig azt mondja, amit hallani akarok. Mivel optimista vagyok, optimista választ ad. Arra biztat, hogy lesz ez még jobb is. Nagy fájdalmam, hogy anyukám nem élhette meg, amikor kitüntettek. Az egyik kolléganőm viszont azzal támadt rám, hogy: Hol intézted el magadnak? 

Van önben hiányérzet?

Nincs. Azt kívánom, még pár évig élhessek. Hogy olyan szépen menjek el, mint Csűrös Karola. Ne legyenek anyagi gondjaim, és a gyerekemmel olyan maradjon a kapcsolatunk, mint most. Minden nap beszélünk telefonon. 

Mit üzenne az olvasóknak?

Kicsit legyünk elfogadóbbak egymással, és örüljünk az apróságoknak. A betegségem alatt fizettem egy nővérnek, hogy megfürdessen. Most sokszor rászólok magamra, hogy Erzsi, ráfizeted a gatyádat is a vízszámlára. De olyan jó, amikor pancsolok… A múltkor találtam egy cipőt, amiről rég megfeledkeztem. Három napig ünnepeltem. 

Névjegy

Született: 1936. szeptember 24., Budapest

Kossuth-, Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes művész

Lánya: Henriette, unokái: Júlia és Áron.

1959-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Játszott a debreceni Csokonai Színházban, a budapesti Petőfi Színházban, a szolnoki Szigligeti Színházban, a Játékszínben, a Pécsi Nemzeti Színházban, a Madách Színházban, a Soproni Petőfi Színházban, a Szegedi Nemzeti Színházban, a Karinthy Színházban és a Turay Ida Színházban.

Alapvetően komikai tehetség, de a tragédia sem idegen tőle. Rengeteg játék- és tévéfilmet forgatott, és szinkronszínészként is elismert.