Szujó Zoltán vallomása: Nem volt tehetségem az autóversenyzéshez – interjú

Sokan kifelé élnek, az ön magánéletéről viszont alig hallani.

Hosszú távon akkor maradunk érdekesek, ha nem mutatunk meg magukból mindent. Csak egy hozzám közel álló példa: a Forma–1-ben gyakorlatilag mindent tudunk a pilótákról, eltűnt az a fajta titokzatosság, ami Ayrton Sennát jellemezte. Korábban nimbusz övezte az autóversenyzőket, amitől értékesebbek voltak az átlagember számára. Én is szeretek szerepelni, de csak egy bizonyos határig. Ezt kiélem kommentártorként, vagy amikor a Ninja Warriort vezetem. Az egyensúly akkor van meg, ha ezeket leszámítva magamra csukom a házam ajtaját. 

21 éve házasok a feleségével. Mi a kapcsolatuk titka?

Badarság lenne azt gondolni, hogy nálunk nincsenek viták. Két értelmes embernek alapvetően lehetnek véleménykülönbségei, és az sem baj, ha ezeket adott esetben emeltebb hangon ütköztetik. De stabil, közös alapra épül a kapcsolatunk, amihez mindig vissza lehet térni. Nyilván a kölcsönös tisztelet is fontos. Nekünk, akik egy kicsit ismertebbek vagyunk, abban rejlik a felelősségünk, hogy ne állítsuk be az életünket tökéletesnek, mert koránt sem az. Én is szoktam a gyerekeimmel veszekedni, ha nem olvassák el a kötelező olvasmányt.

Büszkék önre a lányai? 

Szerintem igen. Dórit, a nagyobbikat egy kicsit jobban zavarja, ha felismernek, mert nagyon zárkózott típus. Nehezebben kezeli, ha megállítanak a benzinkútnál és a Forma–1 kapcsán kérdeznek. A kisebbik, Zsófi jobban kezeli ezeket a helyzeteket. Mindketten a tinédzserek, talán utoljára mondják ki azt a szót, hogy büszkék a szüleikre. De ez így természetes. 

A koronavírus-járvány sok mindent a felszínre hozott. Ezek egyike a fenntartható életmód, aminek ön elkötelezett híve.

El kell gondolkoznunk azon, normális-e, hogy a Londonba szóló repülőjegy olcsóbb, mint egy vonatjegy Nyíregyházáig. Vagy miért kell a világ másik sarkából származó mangót ennünk. A globalizáció egy darabig nagyon jó dolog. Fantasztikus, mennyire kicsi lett a világ, és néhány óra alatt el lehet jutni a földgolyó másik szegletébe, ugyanakkor ez fenntarthatatlan. A lezárások után kettőzött sebességgel próbálunk mindent bepótolni, amiről úgy érezzük, jár nekünk. Ilyen a dubai nyaralás is, pedig télen akkor járunk el felelősen, ha az évszaknak megfelelően töltjük el a szabadidőnket. 

Másképp csinál valamit, mint korábban? 

Az elmúlt két év nekem elsősorban arról szólt, hogy a televízión kívül is van élet. Életemben először ki tudtam mondani, hogy állj, egy kicsit vissza kell venni a tempóból. Bár eddig is imádtam kint lenni a szabadban, erre még fokozottabban figyelek. Na és másfél éve minden nap lenyomok 23 fekvőtámaszt. Michael Jordan iránti tiszteletemet szeretném így kimutatni, aki a 23-as számot feledhetetlenné tette a sporttörténelem számára. 

Van önben hiányérzet?

Nagyon sok mindenben kipróbálhattam magam. A TV2-es Ninja Warrior egy egészen különleges kihívás számomra. De tudósíthattam a londoni olimpiáról, míg a bokszközvetítések során személyes barátság szövődött köztük Erdei Zsolttal. 2004-ben ott voltam, amikor Baumgartner Zsolt pontot szerezett Indianapolisban a Forma–1-ben, és az ezt követő ünneplést is átélhettem. Ezek ajándékok az élettől. 

Ha már a sportnál tartunk, ki volta kedvenc Forma–1-es versenyzője?

A 90-es évek végén vagy Alain Prost, vagy Ayrton Senna volt a kedvenced. Valamiért én Prostot jobban szerettem, és óriási szerencse, hogy jó néhány interjút készíthettem vele.

Autóversenyzőként is kipróbálta magát. Hogy ment?

Czollner Gyula csapattársaként két éven át szerepeltem a Magyar Túraautó Bajnokságban. Azóta másképp nézek a tehetséges autóversenyzőkre, mert én nem voltam az. A Jóisten egyszer felemelte a mutatóját, amikor nagyon csúnyán összetörtem a versenyautót, értettem belőle.

Mire törekszik az életében?

Szeretnék jobb ember, férj és apa lenni. Ezen folyamatosan dolgozni kell. A munkámból kifolyólag sok érdekes sztorim van, talán érdemes lenne olvasható formában a közönség elé tárni. A Ninja Warrior miatt pedig folyamatosan érkeznek megkeresések. Elsősorban még mindig sportriporterek tartom magam, és biztos, hogy lesz még dolgom a kamera előtt és a mikrofon mögött.