Iskolába megy Kis Grófo kisebbik fia – Mély fájdalom gyötri, hogy az édesapja nem láthatja

Boldog, egyben fájdalmas pillanatokat élt át Kis Grófo kisebbik fia óvodai ballagásán. Felidézte benne azokat az időket, amikor édesapja állt mellette ezekben a pillanatokban.

– Nagyon gyorsan telik az idő, és a gyerekeim által látom, hogy korosodom – kezdte a Borsnak Kis Grófo. A kisebbik fiam is megkezdi szeptembertől az iskolát, és azok az évek jutnak eszembe, amikor édesapám és édesanyám ugyanilyen szeretettel indítottak útnak. Minden ember számára fontos lépcsőfok az életben. Hatalmas buli lett volna, ha a kisfiam óvodai ballagásán ő is jelen lehetett volna. Mindegyik unokáját nagyon szerette, de Armandót különösen – mesélte.

Újra beindultak a bulik, de a családfő igyekszik a nyár minden pillanatát kihasználni, hogy az iskolakezdés előtt együtt lehessen a család.

– A naptár folyamatosan töltődik, egyre több felkérés érkezik, de arra törekszem, hogy legalább a hétköznapokon, ha nem is külföldön, belföldön két-három napot együtt eltöltsünk. Sokkal nehezebb mindenre időt szakítani, hiszen a család ügyeit korábban édesapám intézte, most, hogy már nincs közöttünk, minden feladat rám hárul. Hálát adok a Jóistennek, hogy egy ilyen tragédia után erős maradtam.

Fél évvel Nagy Grófo halála után sem enyhül a család fájdalma.

A tragédia óta sokat erősödtem. Muszáj, hiszen édesanyám még itt van közöttünk, a gyermekeimnek, a feleségemnek és a rajongóimnak szükségük van rám. Ott sírok, ahol senki sem lát. Nekem kell tovább vinni mindazt, amit édesapám évtizedekkel ezelőtt elindított, és ez óriási felelősséggel jár. Előre visz az a bizonyítási vágy is, amit apukám felé szeretnék megmutatni, képes vagyok a nyomdokaiba lépni. Neki is nehéz élete volt, hiszen a szüleit nagyon korán veszítette el, mégis erős tudott maradni. Érzékeny embert volt, a fájdalmát mindig dalban mondta el.