Törőcsik Mari utolsó kívánsága: Szórjanak a Tiszába!

Bár Mari világ életében ódzkodott attól, hogy könyv jelenjen meg róla, Bérczes Lászlóval mégis sikerült olyan mély lelki közelségbe kerülnie, hogy végül beadta a derekát és beszélni kezdett. A szavaiból érezni, hogy micsoda szerelem volt közte és Maár Gyula rendező között. Együtt akartak lenni az életben, és a haláluk után is...

A „Törőcsik Mari – Bérczes László beszélgetőkönyve” című kötetben elképesztően izgalmas történetekkel találkozhatunk, és van egy rész, ahol Törőcsik Mari a halála utáni rendelkezéseiről beszél: 

– Xavér lejön nekem orgonálni, és egy pélyi elemista, negyedikes-ötödikes kisdiák felolvas egy Pilinszky-verset. (…) Terézre bízok mindent. A lányomban megbízom. Beszentelik a hamvaimat, aztán a Tiszába szórnak. Az az én folyóm. Ott már csak Teréz és a párja lesz a csónakban. Aztán, ahogy egy barátom, doktor Szongoth Mariann mondta, a Fekete-tengerben fogunk találkozni. (…) Maár Gyula meg én.. Őt a Sugovicába szórtuk Bajánál. Az volt az ő Tiszája.