Oszvald Marika: Nevetséges a gonosz énem

Az életvidám és mindig kedves színésznőről, Oszvald Marikáról nehéz elképzelni, hogy gonosz is tud lenni. Pedig bizony most azzá kell válnia, ugyanis ő játssza a János vitéz egyik legfontosabb szerepét, a mostohát. Marika (aki nemrég a Nicsak, ki vagyok showműsorában is szerepelt)maga is úgy gondolja, olykor inkább nevetséges a karaktere, ettől függetlenül imádja a szerepet és a darabot is, ami több okból is nagyon közel áll a szívéhez.

Már játszott a János vitézben

– Az első szerepeim egyike is a János vitézben volt. Akkor már éppen várandós voltam Krisztikével, de még nem a mostohaszerepet kaptam meg. Nagyon a szívemhez nőtt ez a történet – kezdte a Vasárnapi Borsnak Marika, aki édesapja miatt is kötődik ehhez a darabhoz.

– 1961-ben édesapám is játszott benne. Ő volt fiatalon maga János vitéz, így nagyon szép emlékeim vannak róla, és most, hogy én is ebben játszom, különösen jó érzés, és a darab egyébként is egy csodálatos költemény számomra – folytatta a színésznő, majd elárulta, miért is válik olykor nevetségessé a karaktere.

A gonosz mos­toha vagyok. Az az igazi rosszindulatú fajta, de az én figurám inkább nevetséges, mert alapvetően abszolút nem ilyen természetű vagyok – avat be minket a részletekbe Marika, akinek bár hiányzott a színházi lét, de élvezte a szabadságot is.

várja a közönség tapsát

– Különösebben én nem érzetem meg ezt a járványhelyzetet. Régen is volt a színházban két hónap nyári szünet, amikor nem játszottunk. Nem voltam annyit színpadon, hogy azt érezzem, kiesem a ritmusból, úgyhogy én úgy fogtam fel, a nyári szabadság megvan hosszabbítva. Azt viszont nagyon várom, hogy végre hallhassam a közönség tapsát. Online előadást készíteni inkább olyan, mintha filmet forgatnék, sokkal jobban kell ügyelni a technikára és a mimikára is – mondta Marika, aki még 68 évesen is cigánykerekezik. Oszvald Marika egyébként a csillagjegyéhez hűen is óvatos a járványhelyzetben, de nem adta fel az életét, ugyanúgy tette a hétköznapi dolgait.

– Azért sem tudott megviselni ez en­gem annyira, mert Kos lévén én nem tudtam volna a négy fal között itthon maradni. Vigyázok magamra és másokra is, de azért a szabályokat betartva intézkedtem, tettem-vettem a dolgaim. Ettől füg­getlenül várom azt, hogy visszatérjen minden a normális kerékvágásba.