Újra tud örülni a karácsonynak Aradszky özvegye

Már a karácsonyfát is feldíszítette Aradszky László özvegye, Éva, aki gyermekeivel és unokáival fogja tölteni a szentestét.

– A középső unokámmal már a fát is feldíszítettük. A gyerekek mindenben a segítségemre vannak, szerencsére nem ellenkeznek, ha be akarom fogni őket a munkára – kezdi a Borsnak nevetve Éva, aki idén már újra tud örülni az ünnepeknek.

– Laci halála után borzasztó volt. Nem szólt másról az életem, csak a gyászról és a sírásról, de egy pszichológus segítségével sikerült feldolgoznom a történteket, és ma már őszintén mosolygok. Túl rövid az élet ahhoz, hogy szomorkodjunk, én pedig örülök, hogy élek. Persze Laci mind a mai napig nagyon hiányzik, de tudom, hogy odafentről figyel minket, és vigyáz ránk. Hiszem, hogy karácsonykor is velünk lesz az ünnepi asztalnál! – jelenti ki az özvegy, aki családja körében fogja tölteni a szeretet ünnepét.

– Szenteste a fiaméknál leszek, karácsony első napján ők jönnek hozzám, másnap pedig a menyem édesanyjával ünnepelek, úgyhogy nincs okom panaszra. Szerető családom és barátaim vannak, akik mindig mindenben mellettem állnak. Reggel Mariskával (Gór Nagy Mária – a szerk.) szoktunk menni a piacra, délután pedig egy másik barátnőmmel járok tornázni. Már színes ruhákat is felveszek, meggyógyult a lelkem. Nem fáj, ha meghallom Laci dalait vagy látom őt a tévében, inkább örülök neki.

– Persze tudom, hogy nem minden özvegy ilyen szerencsés. Saci (Dékány Sarolta, Koós János özvegye – a szerk.) például a mai napig bezárkózik, nem igazán beszél senkivel. Igaz, soha nem voltunk nagyon szoros viszonyban, de amikor egy-egy fellépésen találkozunk, örültünk egymásnak. A tragédia után nem sokkal fel is hívtam, hogy nyugodtan keressen, ha szüksége van rám vagy be­szélgetni szeretne, de azóta sem hívott. Neki, úgy látszik, több idő kell, de egy biztos: segítség nélkül nem lehet feldolgozni egy ilyen tragédiát.