Judy: Küldetésem van a világban

Évek óta bulvártéma, mikor jön a második baba. Napirendi pont?

Igazából, Maja születése óta jöhetne a kistesó, de nyilván sok minden befolyásolhatja. Többek között például az életvitelem (is) nagyban befolyásolja. Anno a kislányom is úgy jött össze, amikor másfél évre kiléptem a zenekarból, és egy picit lecsendesült körülöttem a világ. November 2-án lesz a Groovehouse 21 elnevezésű  nagykoncertünk az Akvárium klubban, és talán utána lesz egy szösszenetnyi „leállás”. Igazaból mi Majával is nagyon boldoguk vagyunk, hiszen annak idején azt mondták, nem is lehet gyerekem. Úgyhogy ha összejönne a „tesóprojekt”, az már csak hab lenne a tortán.

El tudja képzelni, hogy csak családanya legyen?

Akár... Nekem a család az első, amire nagyon figyelek, hogy igy is maradjon. Persze ez nem azt jelenti, hogy a zene kevésbé fontos szerepet tölt be az életemben, csupán mióta Maja az életem/életünk részévé vált, megváltozott a fontossági sorrend. De szerintem ez így van rendjén. Balázzsal nagyon beértünk a 11 évünk alatt mostanra. Mindig is ilyen egységre vágytam. Ő egy hihetetlen tudatos, felelősségteljes férj és apuka, aki a maga 33 éves fejével a családjának él, és el sem tudná képzelni, hogy felmerülhet olyan gond, amit mi nem tudunk megbeszélni, megoldani. 

Göröngyös út vezetett ehhez a boldogsághoz. Egy ország ismeri a 20 évvel ezelőtti autóbalesetét és az arca történetét. Mikor és hogyan sikerült mindezt feldolgoznia?

Tíz évembe került, de hiszem azt, hogy küldetésem, és feladatom volt ezt a balesetet túlélni, és tovább élni az életem, a Jóisten ugyanis valamiért nem vette el az életem. Bizonyára volt/van dolgom még az életben. Az időt nem lehetett visszatekerni, így azon voltam, hogy előre és ne hátra haladjak tovább. Egyébként is, hiába sajnáltam volna magam, ezt már nem lehetett nem megtörténtté tenni. Persze nem volt egyszerű menet: tíz hosszú év volt, mire képes voltam egyáltalán tükörbe nézni, és elfogadni, hogy egy másik arccal kell leélnem az életem, de mára már elfogadtam, és feldolgoztam mindent!  

Hiányzik a régi arca?

Egyáltalán nem, eszembe sem jut már, teljesen kitörlődött a memóriámból. Bár van egy-két heg, aminek örülnék, ha nem lenne, de igazából az is hozzám tartozik. Sebek ide vagy oda, ettől függetlenül nem bírom, ha porcelánná retusálnak. Illuzióromboló lenne az embereknek, ha merőkben mást látnának élőben, mint a sajtóban.  

Van bármilyen maradandó probléma?

Van egy-kettő kellemetlenség, például hogy a sérült oldalamon nem mozog annyira a homlokom, mint azon a részen, ahol nem történt semmi. A fél arcom sokszor zsibbad, nem érzem tökéletesen az orromat és a számat. A legkellemetlenebb, hogy nem veszem észre, ha folyik az orrom, csak ha olyan részre ér, ahol már érzékelek. De ez mára mind megszokássá vált, és jól kezelem. A mosolygás is kritikus pont, ugyanis a szám mellett bal oldalt van egy heg, ami kicsit elhúzza a számat. De itt is tudom már, hogy mi és hogyan előnyös.

Zenésztársa, Zsolti vezetett a tragikus estén. Kibeszélték ezerszer a balesetet?

Zsolti nagyon zárkózott, és szerintem ő a mai napig nem tette túl magát a történteken. Én simán beszélek róla, ő kerüli a témát. Drasztikusan élte és éli meg a mai napig, pedig le kellene már tennie ezt a terhet, és megbocsátani végre magának, mert én sosem haragudtam rá. Akárhányszor kés alá fekszem, mindig újabb nekem okozott fájdalomként éli meg, holott én nem így fogom fel, hanem hogy megint egy lépéssel előrébb vagyok.

A Groovehouse is túlélte, és működik!

Furcsa, de anno nemgondoltuk, hogy majd negyven felett is az a korosztály fog csápolni a koncertjeinken, akik a gyerekeink lehetnének. Örülök, hogy kortalanok vagyunk, és generációkat mozgat meg a mai napig is a zenénk. Szóval azt mondom, még húsz, harminc évet is érzek a csapatban! Nagyon sokan gondolják, hogy harmincas éveinkben vagyunk, úgyhogy szerintem a bulik konzerválnak minket.