A mai napig rajonganak érte a férfiak, ezer és egy története van arról, hogyan próbálták meghódítani. A bűvésznek mind közül az énekes-zeneszerző közeledése a legkedvesebb.
Ungár Anikó nem csak világhírű bűvész, de divattervező is. Annak idején a Pilvax közben volt saját üzlete. Közel a Katona József Színházhoz, ahol Bereményi Géza igazgatósága alatt dolgozott Cseh Tamás.
– Soha, semmi nem volt köztünk, még egy puszi sem, de jókat beszélgettünk – meséli Anikó. – A Cseresznyéskertet próbálták, amiben van egy cirkuszi családból származó nevelőnő, Sarlotta Ivanovna. Harmadik alkalommal kértek fel, hogy állítsam be a varázslós jelenetet, tanítsam be a színésznőt. Többször megfordultam a színházban, amikor Cseh Tamás is. Innen ismertük egymást. Ott volt a közelben az üzletem, egyszer csak kinyílt az ajtó, és egy kéz benyújtott egy hosszú szál vörös rózsát. Rendszeresen jött egy rózsával, és mindig volt hozzá egy-egy szép gondolata. Mindegyikben benne volt, hogy itt vagyok neked. Nagyon édes volt! Kifürkészhetetlen, nyughatatlan, de mégis mély. Tulajdonképpen semmit sem akart, jókat kacagtunk, beszélgettünk, aztán elviharzott. Nyilván azt várta, hogy én nyitok. Egy héten egyszer-kétszer jött, aztán lassacskán elmaradt.
A legszebb versek, irodalmi alkotások az elérhetetlenből születnek. Anikó úgy véli, neki erre szüksége lehetett.
– Egy alkotóművésznek mindig kell valami katartikus élmény – magyarázza. – Ebben partner voltam, az egymásra nézésekből értettük egymást. Nem azért közelített, mert szépnek talált, hanem valahol egy hullámhosszon voltunk. Bátortalanul mondom, hiszen hol vagyok én az ő világához! De értettem, hogy ezek hangulatok, nem több. Ő nem erőltette, érezte, hogy nem mennék. Minden másról beszéltünk, csak magunkról nem. Arról nem kellett. Egy szép szösszenet volt.
