Incze Zsuzsa a Csellengőkről: Együtt sírtam a szülőkkel

– A napjaim gyorsan átrendeződtek – mondta Incze Zsuzsa a Bors Extra magazin márciusi számában arra a kérdésünkre, hogy a Csellengők mûsorából hirtelen eltűnt –, nem sokáig kellett keresnem az új kihívásokat, hiszen már korábban is jártam az ország könyvtárait, általános és középiskoláit a magam csellengős történeteivel. Olyanokkal is, amelyekből soha nem készült televíziós riport. Nem volt hát más dolgom, mint kicsit átrendezni a fejemben a dolgokat, és a személyes beszélgetések alkalmával megszólítani és megérinteni a gyerekeket és a felnőtteket.

Három gyermek édesanyjaként a többtucatnyi családi dráma formálta az anyai viselkedésedet?

Nyilván. Anélkül persze, hogy ez tudatosult volna bennem. Igen, én is féltettem a saját gyerekeimet. A kamera mellett ülve pedig sokszor együtt sírtam a gyerekét kereső szülővel. Aztán amikor esténként hazaértem, sokkal szorosabbra fonódott a karom, amikor például a legkisebb gyerekem elalvás előtt magához húzva mondta: anya, nagy ölelés! A két nagyobbiktól pedig, amikor már kamaszok lettek, sokszor megkaptam: anya, mióta a Csellengőket csinálod, örökké csak aggódsz értünk. 

* * *

Incze Zsuzsa arról is beszél, mit érzett, amikor először jelentkezett a stábnál egy eltűnt gyerek. A Bors Extra legfrissebb számában olvashatnak arról is, miért nem tudott kibontakozni Kiss Ramóna és Nagy Ervin szerelme, s megtudhatják, miért fontos az élesztő a világhírű táncművészeknek a jó formához.