Csak 3 koncertet terveztek, végül minden rekordot megdöntöttek a Három királyok

A Dáridó 1997 szilveszterén tűnt fel a TV2 kép­ernyőjén. Hatalmas sikere volt, ezért 1998 májusától már önálló műsorként jelentkezett péntek esténkén nézettségi rekordokat döntve. 1998 őszén, a TV2 egyéves születésnapja után jött az ötlet, hogy Lagzi Lajcsi szervezzen Dáridó-turnét. Lajcsi Zámbó Jimmyt és Pataky Attilát kérte fel társnak, és ezzel összeállt a sikertrió. 

A turné a Három Királyok nevet kapta – Lajcsi a mulatós, Jimmy a pop, míg Pataky a rockzene királya volt –, és a magyar könnyűzene történetének legsikeresebb fellépéssorozata lett.  

– Sosem felejtem el, amikor egy koncertszervező megkeresett minket, hogy álljunk össze, és járjuk hárman az országot Pataky Attila és Jimmy barátommal – meséli Galambos Lajcsi, aki kezdetben három előadásra szerződött zenésztársaival. 

– Nagy költségvetésű volt a koncert, Jimmynek sok kérése volt, ami megdobta a büdzsét, ráadásul mindhárman jó nagy gázsit kaptunk, ezért azt gondoltuk, háromnál több bulit úgysem csinálunk meg. A hatalmas érdeklődésre való tekintettel azonban százhússzor(!) léptünk fel, amit életem legsikeresebb időszakának tartok. Pillanatok alatt elkeltek a jegyek, mindig telt házas koncerttel dübörögtünk. 

Kevésbé ismert, hogy a szín­falak mögött nem minden zajlott a legnagyobb békében. A két dudás, Pataky Attila és Jimmy között egyre több konfliktus támadt. Lajcsinak minden diplomáciai képességére szüksége volt, hogy a turné végéig összetartsa a triászt.  

– Egy idő után már nem csak a zenénktől volt hangos a színpad – vallja be a trombitás. – Pataky Attila és Jimmy is nagyon erős akaratú, határozott és öntörvényű ember, így nem kevés feszültség volt közöttük. Már egy apróbb nézeteltérésen is össze tudtak feszülni. Jimmy sokszor problémázott, nem volt vele könnyű a munka. Maximalista volt, aki képtelen elviselni, ha valami nem úgy történt, ahogy szerette volna. Például amikor az egyik műsorszámra készültünk, és Ungár Anikó kivarázsolta őt egy dobozból, vagy ötször újra kellett próbálni, mert amikor kibújt a dobozból, nem úgy álltak a hajszálai, ahogy neki tetszett volna. Ettől függetlenül remek ember volt, vérbeli profi, akire mindig lehetett számítani. Pontos volt, soha egy percet sem késett. Kenyérre lehetett kenni, imádta a gyerekeket, hol csokival lepte meg őket, hol játékkal. Szerette a rajongóit, mindig felkészült és figyelmes volt. 

Ma már az Edda frontembere is szívesebben beszél a közös sikerről. Szakmailag mindig nagyra tartották egymást Jimmyvel, a hajdani indulatokat pedig azóta békévé oldotta az emlékezés. 

– A közönség rajongása még bennünket is meglepett, pedig hozzászoktunk a sikerekhez – emlékezik Pataky Attila. – Kívülről minden jól nézett ki, de belül forrtak az indulatok. Maradjunk annyiban, szép volt, jó volt, csak a szépre emlékezem. Jimmy hatalmas tehetség volt és legenda lett. Ő már az örökkévalóságig megmarad a rajongók emlékezetében. A legendák óriási szerencséje, hogy a dalaik túlélik őket, így maguk soha sem merülnek el a feledés homályában. Így van ez Zámbó Jimmyvel is.

Attila szerint a sztárok életének jó és rosszabb oldala is van. A jobbik oldalra többek között a siker, a közönség rajongása és a csillogás tartozik. Viszont akik két oldalról is égeti a gyertyát, ahogyan Jimmy is tette, azok hamarabb mennek el az átlagnál.