Tihanyi Tóth Csaba délután szunyókál forgatás közben

Húszéves a Barátok közt, ez idő alatt az ott dolgozók úgy összeszoktak, mint egy nagy család. Tolerálják egymás különös szokásait, rigolyáit. Többek közt Tihanyi Tóth Csaba alvás- imádatát.

– Szeretem a csendes pihenőt valóban – ismeri el csibészes mosollyal Csaba. – Ha forgatok, ha nem, ebéd után szeretek húsz percet ejtőzni. Képes vagyok arra, hogy egy pillanat alatt lemenjek alfába, és húsz perc alatt úgy kipihenjem magam, mintha másfél órát aludtam volna. Az öltözőmben van egy frankó ágy. Egy óra magasságában van nálunk ebédidő, abba tulajdonképpen belefér ez a pár perc pihenőnek. Ez húsz éve is így volt, és ma is így van. Ez a stúdióban és itthon is így működik. A drága feleségem is ismeri ezt a szokásom, és a kisfiam, Nimród is. Ő kétéves kora óta nem alszik délután, ebben biztosan nem rám hasonlít.

Csaba az első naptól szerepel a sorozatban, és a húsz év alatt kétszer fordult elő, hogy nem volt ideje aludni. Akkor je­lenet előtt, a próba alatt szundikált.

– Az egyik egy Rózsa Bisztró-beli jelenet volt, amiben nem volt szövegem. Míg a rendező beállította a jelenetet, én elaludtam a széken. A másik jelenet a Claudiával közös irodámban forgott. A jelenet szerint elalszom az íróasztalnál, közben jön egy besurranó tolvaj, aki elvisz ezt-azt. Én elaludtam igaziból, ebéd után voltunk. Amikor vége lett a jelenetnek, szóltak, hogy Csaba, ébresztő! Azt hitték, csak játszom az alvást, de akkor igazából felébredtem. Leszögezném, nem vagyok aluszékony, álomkóros, csak szeretek kipihent lenni. 

Bessenyei Ferencnek volt az a híres mondása: este hétkor ha van előadásom, ha nincs, én alszom.