Együtt gyakorlatoztunk a barlangi mentőnkkel – Tehetetlenül lógva egy kötélen

Együtt gyakorlatoztunk a barlangi mentőnkkel – Tehetetlenül lógva egy kötélen

barlang
PUBLIKÁLÁS: 2018. november 03. 18:30
Több száz mentésben vettek már részt, és eddig még mindenkit élve hoztak ki, akit életben találtak a Magyar Barlangi Mentőszolgálat tagjai. Leghosszabb mentésük majd egy hétig tartott.
Hetes Réka

Amikor megérkeztünk, tudtuk, hogy jó társaságba kerültünk. Bár idegenek voltunk, mégis ismerősként köszöntöttek minket. Gyors eligazítás után mindenki magára öltötte a piros kezeslábasát, amiből mi is kaptunk egyet-egyet. Kész művészet belebújni, de ha már fent van, egész kényelmes viselet.

Csak nehogy jöjjön a szükség, főleg hölgyeknek, mert egyedül visszavenni lehetetlen küldetés. Az esőnek mi nem örültünk, mert ázott a fényképezőgép. Nem úgy, mint a gyakorlatot vezénylő barlangi mentős. Az időjárás még inkább modellezte a legnehezebb mentési körülményeket. Amikor keskeny, csúszós úton kell mihamarabb eljuttatni a balesetet szenvedőt az orvosokhoz.

Áldozati bárány

A solymári Ördöglyuk-barlanghoz érve befejeződtek a beszélgetések, és mindenki jól szervezett csapatként állt neki a rá osztott feladatoknak. Az első állomáson a sérült hordágyra emelését és megfelelő biztosítását gyakorolták. Senki sem vállalta szívesen a beteg szerepét. Nem tűnt nehéz feladatnak, ezért nem kellett sokat győzködni, hogy bevállaljam az áldozat szerepét. Izgatottan feküdtem le a földre, várva, mi fog történni. Az engem megmenteni akaró csapat gyorsan körém állt, hozták a hordágyat. Mellém helyezték, és miután megállapították, hogy nem sérült a gerincem, vezényszóra felemeltek rá. Már ez is nagyon kellemetlen helyzet volt. Magatehetetlenül kellett feküdnöm, és várni, míg belekötöznek a hordágyba. Amiben ezek után esélyem sem volt a szabad mozgásra. Persze a mentők szerették volna megmutatni, milyen éles helyzetben ilyenen feküdni, úgyhogy felemeltek és jól megráztak, utána fel is állítottak a talpamra. Ha elengedtek volna, tuti arca esek, miközben a kezem szorosan a testem mellé van kötve. Szerencsére hamar kiszabadítottak és gyorsan a következő állomás felé vettük az irányt, nehogy még egyszer elkapjanak.

Egységben az erő

A Budai-hegység egyik legveszélyesebb barlangjának tartott Ördöglyuk igazi labirintusrendszer. Szűk és meredek járatokkal. A barlangi mentőknek viszont a legjobb gyakorlóterep. A mélybe érve a második gyakorlati ponton már javába folyt az életmentés. Meredek sziklafalon eresztették le a hord­ágyba kötözött sérültet, majd húzták tovább egy szűk átjáró felé. A tizenöt fős mentőcsapatban mindenkinek megvolt a helye és a szerepe.

Egyikük a mentést vezényelte, négyen a sérült biztonságos le­eresztéséért feleltek. Volt, aki kötélen lógva igazgatta a hord­ágyat, hogy eresztés közben ne ütközzön a falnak. A szikla alján pedig a többiek várták a beteget. Amint megérkezett, gyorsan, egymás után macskaügyességgel másztak fel a mentőosztag tagjai a másik sziklafalra, és kézből kézbe adogatva emelték ki a sérült szerepébe bújt társukat a keskeny járatból. Majd az egész folyamatot megismételték visszafelé is, hogy mindenki a mentéshez szükséges összes szerepkörben kipróbálja magát.

Vizsgára készültek

Éles bevetés során mindenki azt a feladatot kapja, amiben a legjobb. Vannak, akik gyorsabban kötnek csomót, mások kötélbe ül­ve ügyesebben tudják biztosítani a sérült leeresztését. A csapatban mindig vannak orvosok is. Viszont ennek a gyakorlatnak az volt a célja, hogy mindenki készülhessen a télen esedékes akkreditációs vizsgára. Ezért kellett mindenkinek minden szerepkört kipróbálni a mentési gyakorlatok során. A Magyar Barlangi Mentőszolgálathoz bárki jelentkezhet, akinek megvan a barlangász-túravezetői vizsgája, és érez magában késztetést arra, hogy másokon segítsen. A jelentkezéseket a mentőszolgálat elbírálja, és az arra érdemeseknek ideiglenes tagságot ajánl fel. Ez olyan, akár egy próbaidő. Mindkét félnek van ideje eldönteni, hogy szívesen dolgozna együtt a másikkal, és van idő letenni a szükséges vizsgákat is.

A szálak összeérnek

Túránkon Kovács Marci kísért minket, aki már több mint egy évtizede tagja a társaságnak, így igen sok mindenről mesélt ne­künk. Már csak évente 5-10 barlangi mentéshez riasztják őket. Az utóbbi években jelentősen visszaesett a balesetek száma, mert a természetvédelmi területeken fekvő barlangok bejáratai már zártak. Leginkább szervezett túrák során juthatnak le az érdeklődők. A barlangi mentések során könnyű bánni a sérülttel, mert általában maga is barlangász.

Ennek ellenére így is sok mentésben vesznek részt évente. Egyre gyakoribbak a siklóernyős balesetek, ahol fákról kell leszedni a pórul járt ernyősöket. Az eddigi leghosszabb mentésükről is mesélt. 2002-ben Szilágyi Zsolté öt napig tartott. Végül úgy sikerült megmenteniük, hogy egy 12 méter hosszú járatot véstek a sziklába, hogy kihúzzák. A beszélgetés során az is kiderült, ennél az esetnél fotós kollégám is ott volt. A szálak végül összeértek. Mégsem idegenként vettünk részt a gyakorlaton.   

Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.