Hitelcsapda - Bíró Ica házát viszi a végrehajtó

Bíró Icának mostanában nincsenek jó napjai. Az imádott kiskutyái panzióban laknak, mert rosszul viselnék otthona tábori körülményeit, hiszen dobozokból öltözik, beadványokat ír. Az or­szág legelső fitneszoktatója és életmód-tanácsadója tizenhárom éve hadakozik a bankokkal és a végrehajtóval, és bármennyire is úgy tűnik, hogy vesztésre áll, a végsőkig harcol az igazáért. A Bors információi szerint Ica laká­sát nyáron a végrehajtók kipakolták, és hamarosan a házából is mennie kell, ezért kerestük meg a hírességet, akitől arról érdeklődtünk, hogy jelen pillanatban hogy áll az ügye.

– Először is szeretném leszögezni, hogy engem senki se sajnáljon! Nem panaszkodom, té­nyeket közlök: tizenhárom évvel ezelőtt felvettem egy több tízmilliós hitelt, abból vettem két leromlott állapotú ingatlant – kezdi Bíró Ica. – Ezekben ren­deztem be a szépségklubomat, illetve ez lett volna a jövőm biztosítéka is, hi­szen nyug­díj­ra nem számíthatok. Megfontoltan döntöttem, tisztességesen fizettem a törlesztőrészletet, ami egyik napról a másikra a duplájára nőtt. Vállalhatatlanul magas lett, nem tudtam fizetni. Megpróbáltam kiadni, eladni az egyik ingatlant, hogy ki tudjak keveredni az adósságból, de nem sikerült, és ezzel egyre csak romlott a helyzet. A bank egy idő után eladta a tartozásomat egy faktor cégnek, ahol első körben a duplájára nőtt a hitelem összege, mostanra a háromszorosával tartozom annak, amit felvettem úgy, hogy közben az eredeti adósság közel felét kifizettem – ma­gyarázza a fitneszlady, majd folytatja. – Ne mondja nekem senki, hogy ez normális és törvényes!

Majd azt is elmeséli, hogy milyen filmbe illő drámai pillanatokon van túl.

– Most nyáron megjelent ná­lam egy végrehajtó négy rendőr kíséretében, és papírokat dugtak az orrom alá, amit alá kellett írnom. Nem tudom, mi volt az. Aztán pár nap múlva megint jöttek, pakoltak. Becstelen és tisztességtelen, ami történik… – háborog a 61 éves híresség, aki egy élet munkáját ve­szítheti el.

Bíró Ica vagyona három ingatlanból állt, a két lerobbant és felújított lakásból és a XII. kerületben ta­lálható budai házából. A nevén volt ezenkívül az édesanyja lakása is, de azt szerencséjükre időben visszaíratták az édesanyja nevére, így arra nem tudják rátenni a kezüket a végrehajtók. A maradék három ingatlanra viszont igen. A jelen állás szerint a végrehajtók az egyik lakást és a házat vinnék, állítólag azt is fél áron kívánják elárvereztetni. 

– Egy fiatal ügyvéd pályázik a házamra, tudom, ki az – mondja indulatosan Ica. – Tőle kapom a felszólító leveleket, hogy hagyjam el a házat. Az otthonomat, amiért a szüleim és én dolgoztam meg, ami hatvan éve a tulajdonunk. Hát nem megyek, harc nélkül biztosan nem. Tudom, hogy tucatnyi ember lett már öngyilkos a devizahitelek miatt, én erősnek érzem magam, így sosem fordulnék saját magam ellen. És igen, lehet hogy bolondnak néznek, de én még mindig bízom az igazságszolgáltatásban. Hiszek benne, hogy a bíró, akinél ez a lényegében utolsó beadványom van és akinek a döntésén múlik, hogy utcára kerülök-e, tisztességes ítéletet hoz.