Rudolf Péter: Szerencsés ember vagyok

A Mensch-díjat azoknak ítélik oda, akik sokat tettek a toleráns társadalmi értékrend  és a demokratikus történelmi tudat formálásáért. A mensch szó héberül igaz embert jelent, Rudolf Péter pedig az 1945 című filmben nyújtott kiemelkedő alakításával érdemelte ki ezt a megtisztelő kitüntetést. A színészt arról kérdeztük számára milyen az igaz ember.

– Annyit tudok mondani, hogy a szüleim pedagógusok, és ahogy ők élték az életüket, az mindig is a tisztesség és empátia köré fonódott. Szerencsés embernek mondhatom magam, hogy ez van előttem iránytűként – kezdte a Borsnak Rudolf Péter. – A feleségem és a családom próbáljuk ennek mentén élni az életünket. Hogy én adnék-e magamnak egy ilyen díjat? Nem tudom. Az ember csak éli az életét, és próbálja a saját rendszerébe beilleszteni az eseményeket. Ma a legfontosabb dolog a nyitottság, az empátia és a kíváncsiság. Aki kíváncsi a másik emberre, az valószínűleg a világot is szereti. Az élet az én generációmat megkímélte azoktól a szörnyűségtől, amikben a szüleinknek és a nagy­szüleinknek ré­sze volt. Büszke va­gyok erre a díjra, de hogy kik és mik vagyunk, azt csak ezekben az igazán éles helyzetekben tudja meg az ember. Csak reménykedhetünk abban, hogy jó döntéseket hozunk – folytatta a Kossuth- és Jászai-díjas művész, majd hozzátette, hogy ez az elismerés talán többet jelent neki, mint a többi.

– Ez a visszajelzés talán egy kicsit fontosabb, mint a szakmai. Itt az emberi minőségemben vagyok megszólítva. Persze a szakmának is része van ebben, mert erősen kihatott a döntésre az 1945 című film. Amikor az megszületett, akkor döntötték el az illetékesek, hogy megkapom a Mensch-díjat.