Még mindig sok rejtély lengi körül a színészkirály, Latinovits Zoltán halálát. Testvére, Frenreisz Károly Joshi Bharat műsorában emlékezett meg bátyjáról, a Bors pedig a tragédia utóéletéről kérdezte.
Negyvenkét éve, 1976. június 4-én gázolta el Latinovits Zoltánt a Nagykanizsáról Budapestre tartó vonat. Balatonszemesen azóta is minden évben megemlékeznek a tragikus napról. A tragédia máig kísérti azokat, akik valamilyen módon részesei voltak. A halála után Kossuth-díjjal kitüntetett színművész családja, köztük testvére, Frenreisz Károly ma is megrendült hangon beszél az esetről. A 45 évesen elhunyt színészkirály halálát sok titok veszi körül. Ennek egyik oka az, hogy a vonatvezető tanúvallomásához nem lehetett hozzáférni évtizedeken át. A dokumentumot közel negyven évvel a történtek után kapta kézhez a Skorpió frontembere, Frenreisz Károly. A papírt azóta féltve őrzi, mert szerinte valakik valamiért azt akarták, hogy ne derüljön ki az igazság.
– Hosszú ideig a zsebemben tartottam, de most már elzártam egy biztonságos helyre – mondja a Borsnak a zenész. – Azért féltettem és féltem ennyire, mert bizonyos embereknek az volt az érdekük, hogy ne kerüljön elő. Évtizedeket kellett várni, hogy megkapjam, csupán két évvel ezelőtt jutottam hozzá. Valakiknek biztosan volt valamilyen okuk rá, hogy ne kerüljön elő.
A zenész nem tért ki rá, végül miként jutott a dokumentumhoz, azt pedig ő sem tudja, ki és miért rejtegette. Frenreisz lapunknak elmondta, hogy Latinovitsnak semmi oka nem volt az öngyilkosságra, de a dokumentumból egyértelműen kiderül, a bátyja – akit depresszióval kezeltek – öngyilkos lett.
Az utolsó szavak
Szomszédja, Stirling János látta utoljára a színészt. Amikor meghallotta a csattanást, utánaszaladt, Latinovits még élt.
– Édesanyjával Zoltán bejött hozzám, és kért egy pohár bort – mondta korábban a Borsnak. – Tisztán emlékszem, volt otthon egy üveggel a kövidinka fajtából. Töltöttem neki. Elkortyolta. Semmi jelét nem mutatta akkor, hogy bármire is készülne. Sőt, kifejezetten tele volt tervekkel – folytatja a szomszéd. Édesanyja, Tinka néni aztán elindult hazafelé, fiát hívta vacsorázni. – Mamikám, rögtön megyek – ezek voltak az utolsó szavai.
A Joshi, a legjobb barát című műsorban arra is kitért, hogy a vallomást elrejtőknek az volt az érdekük, hogy elhitessék: baleset áldozata lett a testvére.
A Bors 2014-ben megtalálta a Latinovits Zoltánt Balatonszemesen elgázoló vonat vezetőjét. Akkori nyilatkozata alátámasztja Frenreisz szavait. Elsik László ugyanis kérdésünkre, hogy öngyilkosságnak tartja-e az esetet, határozottan válaszolt.
– Egyértelmű. Tíz méteren belül ugrott. Soha nem értem, miért próbálják tagadni. Ettől, mint színész nem lett kevesebb, és a darabjai, filmjei örökérvényű alkotások maradnak.
Elsik azt is elmondta, hogy míg él, nem tud szabadulni az élménytől. A vonatvezető tisztán látta a sínek mellett kószáló férfit, utána hallotta a végzetes koppanást is, majd megállította a vonatot és kiszállt, hogy megnézze, mi történt. Csupán órákkal később tudta meg, hogy a színészóriás Latinovits Zoltán volt az, aki a mozdony elé ugrott.
Borzalmas látvány
Részlet a mozdonyvezetővel készült, 2014-es Bors-interjúból.
– A Nagykanizsáról Budapestre tartó vonalon haladtunk. Ketten voltunk a mozdonyfülkében az egyik kolléganőmmel. Este fél nyolc után értünk Balatonszemesre. A pálya mellett a bal oldalon egy férfi sétált, majd megállt a kitaposott zugátjárónál. Azt hittem, arra vár, hogy a vonat elhaladjon.
– Szokatlanul viselkedett?
– Nem, csak ácsorgott és semmi jel nem mutatott arra, hogy öngyilkosságra készül. Közeledtünk az állomáshoz, lelassítottam 50 kilométeres sebességre. Hirtelen a kollégám felsikoltott, hogy „jaj, beugrik”. Egy koppanást hallottam. Fékeztem, leugrottam a vonatról és hátraszaladtam.
– Milyen látvány fogadta?
– A negyedik kocsinál feküdt egy ember, kitekert végtagokkal, nem láttam az arcát. A fején és a combján sérült meg, a rövidnadrágját is leszakította a vonat. A korábban megjelent írásokkal ellentétben nem volt összeroncsolódva a teste.
– Mutatott életjeleket?
– Igen, tisztán hallottam, hogy még szuszogott. Az állomásra rohantam, hogy hívjanak segítséget. Mire visszaértem, a mentők már kiemelték a testét a sínek közül. Kérdeztem, hogy felvették-e a személyi adatait, de csak egy kulcscsomó és egy folyóirat volt nála.
Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja (mobilról is) a 116-123-as, ingyenes lelkielsősegély-számot, vagy keresse fel azongyilkossagmegelozes.hu-t
