Menedzserként is csúcsra érne Risztov Éva

Lassan egy éve civil életet él. Bejött a sportmenedzserkedés?

Úgy érzem, kezdek beletanulni, de inkább menedzsmentnek mondanám, mint menedzsernek. Nem arra hajtunk, hogy valakiből minél több pénzt kisajtoljunk, hanem a brandépítés a cél. Felemelő érzés, hogy csupán három és fél hónapja foglalkozom például Szatmári Andris vívóval, aki most világbajnok lett. Hálás vagyok, hogy minket választott, hatalmas eredményt ért el.

Ilyen jó orra van, mindjárt egy ekkora tehetséget talált?

Nem én találtam rá, hanem ő rám. Az édesapjával besétáltak az irodába,amikor megtudták, hogy sportmenedzsmenttel fogok foglalkozni. Az első beszélgetés alatt egymásra hangolódtunk. Rögtön éreztem, hogy az én emberem.

Pontosan mit csinál a cégnél?

A napom nagy részét a cég vezetőjével töltöm, vele megyek mindenhová, mondhatni egyfajta személyi asszisztensként működöm. Figyelem, ahogy az általa képviselt sztár ügyfelekkel hogyan dolgozik, szokom a miliőt, még ha én a sportvonalon tevékenykedem is. Mindenre megtanít. Biztos sokan látták az Ördög Pradát visel című filmet. Na olyan a munkám, mint Anne Hathawey-nek azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a TMC Group tulajdonosa a legkevésbé sem hasonlít Mery Streepre. Mindenben segít engem, rengeteget tanulhatok tőle, én pedig igyekszem is folyamatosan fejlődni. 

Ez azért éles váltás az uszodai élethez képest.

Egyet biztosan tudtam. Nem szerettem volna úszóedző lenni, és napi nyolc órában azért hajszolni a gyerekeket, hogy a világ legjobb úszói legyenek. Örömmel megtanítom őket úszni, többet viszont nem vállalok. A visszavonult sportolók kilencven százaléka beleragad a korábbi életébe. Meg is értem, hiszen egy valós tudás, amiben ők kiválóan teljesítettek, ehhez értenek. Nem könnyű váltani.

Ennyire nehéz új alapokra helyezni a karrierjüket?

Elképesztően, de én erre nem vagyok jó példa, mert nekem úgy érzem, sikerült. Beálltam a ranglétra aljára, és megtaláltam azt a rést a sziklában, vagyis a civil életben, ahová kapaszkodni tudtam. Az országban még nem nagyon működik a sportmenedzseri hivatás. Bekapcsolódtam egy cégbe, ami olyan sztárokat menedzsel, mint Liptai Claudia vagy Hajós András, és támogatást kaptam, hogy a sport vonalat képviseljem. 

Vajon miért? 

Ha mélyebben belegondol az ember, könnyen megérthető. Mit tud egy sportoló? Én például a leggyorsabban úszom le a világon a 10 kilométeres távot. Na, hát ebből nem veszek kenyeret, nem tudok megélni a tudásomból a hétköznapokban. Vagy vegyünk például egy vízilabdázót, akinek eddig nem kellett tudnia, hogyan kell kitölteni egy hivatali formanyomtatványt és az hogyan jut el A-ból B-be. Nem irodai munkás. Máshoz ért. Nehéz elfogadni, hogy van valami, amiben te vagy a legjobb, most meg egy megbeszélésen maximum gratulálnak, de nem több. Ez már egy másik élethelyzet. Eltűnik a dicsőség, el kell tudni fogadni, hogy tanulni kell, még ha olimpiai bajnok is az ember. És persze még akkor sincs garancia a sikerre…

A civilek hajlamosak azt hinni, az olimpiai bajnokoknak semmire sincs gondjuk.

Akik ezt hiszik, vegyenek elő egy újságot és olvassák el, mi lett a bajnokokkal. Csollány Szilveszter is ünnepelt sportoló volt, nemrég olvastam arról, hogyan él. Regényt lehetne írni az egykor ünnepelt  olimpikonok sorsáról, megdöbbenne az ország az életükön.

Mikor úszott utoljára?

Hivatalosan úgy, hogy mindenki látott, a visszavonulásom óta még nem voltam medencében.

És nem hivatalosan?

Úgy sem, de a Balatonban már fürödtem a barátaimmal.

Miért zárkózik el az úszástól?

Lezártam életem azon szakaszát. Egy átlagembernek megterhelő leúszni ezer métert, nekem viszont hatezer métert kellene ahhoz úsznom, hogy a testem egyáltalán megérezze. Mi nem úgy úsztunk, ahogy a civilek. Az mindennapos halál volt, a határaim feszegetése. Azért úsztam, mert olimpiai bajnok akartam lenni, ezért dolgoztam, és lemondtam érte sok mindenről.

A legfájóbb ezek közül?

Kihagytam az általános iskola első osztálykirándulását, és akárhogy szeretném, ezt nem tudom pótolni. Vagy csatlakozom egy első osztályos csoporthoz vagy végighívom a volt osztálytársakat, kiránduljunk együtt. Egyik sem megvalósítható. Viszont most este nyolc után is van életem. Vannak barátaim, kapcsolataim, és bár bűnözni büntetlenül nem lehet, kevésbé kínzom magam étkezésileg, mint annak idején. Időnként megengedek magamnak egy pizzát. 

Térjünk vissza az úszáshoz. Igaz a pletyka, miszerint a háttérben folyton keresztbe tettek egymásnak az ellenfelekkel?

Az úszás mérhető sport, a szintidő számít, nincs értelme ellenségeskedésnek.

A siker kulcsa az edző. Hosszú Katinka férje talán a legjobban kritizált edző. Mikor jó egy edző?

Ezt olyantól kérdezi, aki maga is elfogyasztott tíz edzőt. Nem ismerem Katinkáék edzéstervét, nem tudok ezzel kapcsolatban nyilatkozni. A jó edző szerintem az, aki egyenrangú partnerként kezeli a tanítványát. 

Megfontoltan nyilatkozik, nagyon beletanult.

Régebben zárkózottabb voltam, mostanra kinyíltam. Szerencsés vagyok, mert anyukám sokszor vitt színházba, kötelezően olvasnom kellett, nem szűkült csak a medencére az életem. Mára azt is  megtanították, hogyan kell nyilatkoznom, be­szélnem. A me­dence szélén általában ugyanazt az öt kérdést kapta az em­ber, azokra nem nagyon kellett felkészülni. Most végre kiteljesedhetek.