Hajas László fülig szerelmes volt az Évákba

Mára már nyoma sincs annak a félszeg kisfiúnak, aki alig mert közeledni a neki tetsző lányokhoz. Hajas László magabiztos férfivá érett, a nők imádják, és mielőtt megtalálta az igazit, második felesége, Judit személyében, begyűjtött jó néhány trófeát. A szerelem útvesztőjébe már az általános iskola alsó tagozatában bekerült, amikor egy Nóra nevű kislány elcsavarta a fejét. Bimbózó érzelmeiket szemezéssel és bátortalan mosolyokkal fejezték ki, ifjú korukra való tekintettel ez jelentette számukra a szerelmet, még ha azt sem tudták, valójában mi is az. A tinédzser Laci viszont már tudta.

– Tizenöt-tizenhat éves koromban fülig szerelmes voltam egy Éva nevű lányba. Az Ifjúsági Parkban ismertem meg, majd hazakísértem. Úgy emlékszem, fél évig udvaroltam neki. Egy közértben dolgozott, a segédmotorommal gyakran mentem elé. Ő felszállt a villamosra, én pedig a sínek mellett kísértem a motorral – nyitja ki emlékkönyvét előttünk a sztárfodrász.

– A csókig jutottunk. Félszeg, gátlásos fiú voltam, és már akkor sem voltam kétméteres dalia. Talán az őszinteségemmel hódítottam meg, de komolyabb fiúra vágyott, és kifulladt a kapcsolatunk. A szakítás utáni „kötelező” fájdalom, szenvedés elmúltával hamarosan megérkezett az újabb Éva az életébe.

– Úgy látszik, az Évák bejöttek nekem. Az első feleségem is Éva volt – poénkodik a sztárfodrász. – Éva Nagykanizsán dolgozott kozmetikusként, én Kelenföldön fodrászként. Ha jól emlékszem, tizenkilenc éves lehettem. Ő volt az első komolyabb kapcsolatom. Egy fonyódi diszkóban ismerkedtünk meg, szerelmesek lettünk, és amint tudtam, utaztam hozzá Nagykanizsára. Egyszer azonban lekéstem a kora reggeli, hazafelé induló vonatot, de mivel tiszteltem a munkahelyem, nem akartam elkésni. A következő vonattal elmentem Siófokig, ott beültem egy taxiba és azzal mentem tovább. Fél órát így is késtem. A nagy távolság miatt azonban csak egy évig tartott a fiatalok szerelme. Négy évtized telt el azóta, de a közös élményeik ma is mosolyt csalnak László arcára.