Pápai Joci őrülten szerelmes

Egészséges féltékenység van csak az éle­tünkben – mesélte Joci. – Az áttörés, A Dal, hogy mondjam finoman, a nőkre is hatott, ek­kora rajongásban még nem volt részem. Anita el­jött egy koncertemre, és imádtam, hogy ezt a nőáradatot anynyira jól tudta ke­zelni. A helyén ke­zeli ezt a fajta rajongást, mert tudom, hogy a család a legfontosabb számára. Persze, sosem tudhatjuk, mikor jön szembe valaki, aki feldúlja az életünket. A feleségem is találkozhat egy olyan pasival, aki hatással van rá. Abban bí­zom, hogy neki én jöttem szembe, nekem pedig ő, és ez örökre szól. Megéltem tizenévesen, amit meg kellett, nem maradt olyan, amit ne próbáltam volna ki.

Valóban, Joci annak idején kihasznált minden lehetőséget. De aztán tizennégy évvel ezelőtt  történt valami.

– Két éve szerelmes voltam Anitába, mire összejöttünk – kezdi a történetüket. – Ő életem szerelme. Egy haveri bandába jártunk, tudott rólam mindent, hogy zenész vagyok, csajozós. De romantikus pali is, ahogy a városom, Tata is az. Van a közelben egy szép, sziklás hegy, mindig odavittem randira a lányokat. A gi­tártokban volt egy pléd, kifeküdtünk éjjel, néztük a csil­lagokat. Anita tudott minden „ügyemről”, de aztán egymásba habarodtunk. Az első randin hazakísértem, leültünk egy padra és akkor már tudtuk, hogy nincs visszaút.

A jó példát otthonról hozta az énekes. A szülei negyvennégy éve házasok, ti­zenhat esztendősen jöttek össze és a mai napig szerelmesek. Mindennap kézen fogva sétálnak a Tatai-tó partján.

– Anita egész lényét imádom, annyira finoman nő. Nagyon szeret, mindig teljes mellszélességgel kiállt értem, tudta, hogy nekem mennyire fontos az éneklés. Aztán elég gyorsan megszületett Hanna, nem cicóztunk. Annyira ismerjük egymást, sokszor szavak nélkül is értjük a másikat. A lányunkkal, Hannával, soha el nem múló szerelem van köztünk. Tizenkét éves, néha már ver a víz miatta. De hát ez az élet rendje, próbálok rugalmas lenni. A hatéves kisfiam, Zalán igazi csodagyerek, zenész, hároméves kora óta dobol. Harmincöt vagyok, de ha a családról volt szó, mindig komolyan gondolkodtam.