<p>Sok évvel ezelőtt egy patinás női magazinban legendákat kérdeztek arról, hogy kit tartanak az utódjuknak. Cserháti Zsuzsa Fehér Adriennt nevezte meg, aki mentorát, barátját tragikus halála óta képtelen volt elengedni. Mostanáig. </p>
A Hamu és gyémánt című darab főpróbáján a Turay Ida Színházban történt valami. Talán azért, mert mintha a sztori róla szólna.
– Mondjuk, hogy sok közös van az életünkben, de ha rólam szólna, nem mennék fel a színpadra. Az énekesnő figuráját elsatírozták olyan nővé, aki nem akarja megcsinálni a Cserháti-emlékkoncertet, mert fél. Nem akar végigmenni a tragikus halálhoz vezető úton, de végül éppen ez a rettegés szüli meg az elengedést.
A darabban Fekete Heninek sikerül, de vajon Fehér Adriennek is?
– Igen, itt a főpróbán. Az olvasópróbán még néhányszor cigiszünetet kellett kérnem, hogy kisírjam magam. Ez volt életem legnagyobb feladata. Úgy éreztem magam, mint egy kötéltáncos. Sokszor noszogattam magam, énekelni kellene, nem ordítva bőgni! Volt bennem egy blokk. Ez a darab lett nekem a megfelelő terápia.
Adri és Cserháti barátsága 1996-ban kezdődött, és hét évig tartott, Zsuzsa haláláig.
– Lelki közösségben voltunk Zsuzsával, rólam is szól a darab, de én egészségesebben kezelem ezt a történetet. Nekem csak majdnem ment tönkre ennyire az életem – legyint, majd elmeséli első találkozásukat. – A Hairben énekeltem a fekete nő, Peggy dalát. Zsuzsa eljött megnézni, és akkor bemutatkoztam neki. Kérdeztem, tanítana-e? Ugyan minek? Mindent tudsz az éneklésről – válaszolta. – Ha megtapos az élet, akkor majd úgy tudsz énekelni, ahogy kell. Amin átmegy az ember, amíg odaér, na az csinálja meg a torkát.
Adrienn meghívta Zsuzsa fiát, Krisztiánt is a premiere, aki szintén mindent megtesz, hogy ápolja édesanyja emlékét.
