Fehér Adri: Elengedtem Cserháti Zsuzsát

A Hamu és gyémánt című darab főpróbáján a Turay Ida Színházban történt valami. Talán azért, mert mintha a sztori róla szólna.

– Mondjuk, hogy sok közös van az éle­tünkben, de ha rólam szólna, nem mennék fel a színpadra. Az énekesnő figuráját elsatírozták olyan nővé, aki nem akarja megcsinálni a Cserháti-emlékkoncertet, mert fél. Nem akar végigmenni a tragikus halálhoz vezető úton, de végül éppen ez a rettegés szüli meg az elengedést.

A darabban Fekete Heninek sikerül, de vajon Fehér Adriennek is?

– Igen, itt a főpróbán. Az olvasópróbán még néhányszor cigiszünetet kellett kérnem, hogy kisírjam magam. Ez volt éle­tem legnagyobb feladata. Úgy éreztem magam, mint egy kötéltáncos. Sokszor noszogattam magam, énekelni kellene, nem ordítva bőgni! Volt bennem egy blokk. Ez a darab lett nekem a megfelelő terápia.

Adri és Cserháti barátsága 1996-ban kezdődött, és hét évig tartott, Zsuzsa haláláig.

– Lelki közösségben voltunk Zsuzsával, rólam is szól a darab, de én egészségesebben kezelem ezt a történetet. Nekem csak majdnem ment tönkre ennyire az életem – legyint, majd elmeséli első találkozásukat. – A Hairben énekeltem a fekete nő, Peggy dalát. Zsuzsa eljött megnézni, és akkor bemutatkoztam neki. Kérdeztem, tanítana-e? Ugyan minek? Mindent tudsz az éneklésről – válaszolta. – Ha megtapos az élet, akkor majd úgy tudsz énekelni, ahogy kell. Amin átmegy az ember, amíg odaér, na az csinálja meg a torkát.

Adrienn meghívta Zsuzsa fiát, Krisztiánt is a premiere, aki szintén mindent megtesz, hogy ápolja édesanyja emlékét.