Sasvári Sándor: Inkább a ló, mint a színház!

Nem tudja elképzelni az életét lovak nélkül Sasvári Sándor, aki jelenleg 11 gyönyörű paripával osztja meg a birtokát. A színész kitartó munkával saját istállót és lovardát építtetett, mely közvetlenül a háza mellett áll, így mindig szeretett lovai mellett lehet. Napjai a család – felesége és két lánya –, a lovak és a színház mesterhármasa körül forognak.

– A lovaknak hétfőnként pihenőnapjuk van, de a hét többi napján, amint időm engedi, lovagolok. Hivatalosan is díjugrató versenyző vagyok, ugróedzéseket tartunk az edzőmmel rendszeresen, díjugrató versenyekre járunk – mondta az ötvennyolc éves művész.

Mikor ellátogattunk a lovardájába, éppen Saturn nevű lován ült és ugratáshoz készült. A művész szerint a magyar embe­rek génjeiben ott lapul a lovak szeretete, csak ez nem minden esetben tör felszínre. Ő viszont már három-négy éves korában rajongott értük, és ez nem csökkent az évek alatt. Sőt! Bár imádja a színészetet, ha választásra kényszerítenék, drasztikus döntést hozna. 

– Szerencsére a színházigazgatók elfogadják, hogy én lovas vagyok. Nincs a szerződéseimben olyan kitétel, hogy a testi épségem védelmében nem lovagolhatok. Ha nem lovagolhatnék, színészkedni sem tudnék, nem vállalnám azt a munkát. Nekem ez egy életforma, feltöltődés, szenvedély. 

Rajongói legnagyobb örömére gyakran lép színpadra is. A közelmúltban egy nagy kihívásnak is meg kell felelnie, hiszen a Turay Ida Színházban, az Ikrek előnyben című darabban a prózai tehetségét is megcsillogtathatja.

– A kollégák szerint megállom a helyem a prózai szerepben is. Élvezem, hogy új oldalamról mutatkozhattam be – mondta, majd sejtelmesen hozzátette: – Vannak terveim lovas darabok­ra is...