Margót felfedezték a filmesek Sorozat 3. rész

A Nagyecsedi Fekete Szemek a kultúrházban tartotta a próbáit, huszonkét főből állt, autentikus roma zenét és táncot adott elő. A környékről egyre többen jártak ezekre a rendezvényekre, az együttest pedig mind több fesztiválra hívták fellépni. A tagok hét végén is munkát vállaltak, így teremtve elő a vonatjegyre valót. Hangszerekkel, csomagokkal sokszor öt-hat órát zötykölődtek, kilométereket gyalogoltak, hogy felléphesse­nek. Gázsit „természetesen” nem kaptak.

– Az első ilyen együttes voltunk, a hírünk messzire eljutott. Így kerülhetett bele Margó a Jób lázadása című filmbe. A rendező kiválasztotta a szerepre, rendkívül csinosnak találta, pedig már kétgyermekes anya volt. Margó így találkozhatott gyerekkori példaképeivel, Zenthe Ferenccel, Oszter Sándorral. A filmet Oscarra is jelölték – mesélte Guszti. – Több mint tíz éven át jártuk az országot, jószerivel ingyen. De így jutottunk el a Balatonra is. Aztán szép lassan mindenki családos lett, szétszéledt a társaság, egyre kevesebben lettünk. Váltani kellett, úgy döntöttünk, Budapestre költözünk.

A család a kétszobás, kertes házát egy 28 négyzetméteres, szobakonyhás, pesterzsébeti lakásra cserélte. 

– Napok óta esett, a búto­rainkat nejlonnal takartuk le az IFA-n. A pénzünkből megtankoltunk, az utolsó forintokból Margó vett kenyeret meg lecsókolbászt az útra. Budapesten hat család lakott egy udvarban, közös vécé, mosókonyha. A gyerekek tanulmányi átlaga leromlott. Minden munkát elvállaltunk, három műszakban dolgoztam, de mellette az együttest is próbáltuk életben tartani. Ekkortájt figyeltem fel Margó hangjára – magyarázta Guszti. – A fellépéseinken talált ránk egy kiadó, és le is szerződtetett. Egy ablak nélküli stúdióban vették fel a lemezünket, a hősugárzó is hallatszik a felvételen. A borítóra polaroid géppel fotóztak minket, és miközben tízezrével adták el az albumokat, a mi bérünk összesen száz darab kazetta volt.

Guszti ezt követően a sarkára állt, és eldöntötte, hogy maga adja ki a lemezeit. Saját pénzükből fizettek ki mindent, páratlan siker lett. Az első ötszáz darabot elkapkodták, hamar jött is a telefon.

– Guszti, ezer darab kell még! Guszti, kell még kétezer! Aztán tízezer,  mondták, mi meg majd elájultunk. Nem volt több pénzünk rá. Végül közöltem a kereskedőkkel: hozzájuk érkezik a bevétel, abból rendeljenek újakat. És így lett. Aztán szóltak: vezetjük a MAHASZ top 40-es listát. Azt sem tudtuk, hogy ez most jó, vagy rossz – mondta. És a nagy durranás csak ezek után jött.