Ujlaki Dénes szép szóval és sok nevetéssel neveli a kis Gáspárt.
Egy hétéves kissrác apukájaként türelemre és komoly fizikai erőnlétre van szüksége Ujlaki Dénesnek. A színművésszel fia, Gáspár korcsolyaedzésén találkoztunk, melyre a család kedvence, Zoli kutya is elkísérte.
– A gyerek mindenáron akart egy kutyát, amit először sikerült lealkudnom egy papagájra, de az anyukájával csak kikönyörögték a kutyát is. Természetesen egy hét után ő is rám maradt – nevetett Ujlaki, miközben Zoli izgatottan szemlélte, amint gazdája, Gáspár korcsolyáját igazítja. A hetvenéves érdemes művészt gyermeke tartja fiatalon.
– Még bírom a strapát, de azért a pálya szélén maradok. Abszolút családfő vagyok, nemcsak egzisztenciálisan, hanem nevelési szempontból is, de nem vagyok sem erőszakos, sem szigorú. Az én fegyverem a poén.
A Jászai Mari-díjas színész boldog párkapcsolatban él, imádja a fiát, a munkáját, így, miután a közelmúltban súlyos betegséget diagnosztizáltak nála, azonnal felvette a kesztyűt, és küzdött a gyógyulásért.
– Én úgy mondom, férfirákom volt. Elindultam egy úton, na, de hetven fölött vagyok... Aki életében nem barátkozott meg a halál gondolatával, annak nehéz lesz a búcsú. Minden este úgy alszom el, hogy a családomra és a holnapra gondolok, de ha nem jön a holnap, nem tudsz mit csinálni. Túlvagyok a műtéten, szerencsére jól érzem magam. Ezt nem lehetett megelőzni, az autót lehet megelőzni, nem a rákot, de szűrővizsgálatokra járni kell – mondja bölcsen a Katona József Színház színésze, akit december 3-án A mi osztályunk című darabban is láthatunk.
– Szeretem a munkám, és a színházban is jól érzem magam. A Katona színészeivel mindig öröm dolgozni, és előadás után egy jót beszélgetni egy ilyen megrendítően emberi sorsokat bemutató darab után.
