Judy és öccse ritka betegségtől szenved

 Judynál csak öt évvel fiatalabb az öccse, Tibi, de gyerekkorban ez igen jelentős korkülönbség.

– Anyának már tudtam segíteni a baba körül – meséli büszkén Judy az öccséről, akit mindenki csak Tiboának becéz. – Ké­sőbb persze megvoltak a harcaink, öltük egymást rendesen. Emlékszem, egyszer úgy ráijesztettem, hogy majdnem bepisilt. Éreztem, hogy túllőttem a célon, féltem, nehogy nyomot hagyjon benne. De ha büntetést kaptunk, azt nagy egyetértésben csináltuk végig, és mindig kiálltunk egymás mellett. Ahogy nőttünk, úgy lett egyre nagyobb az összetartás köztünk. Azt viszont utálta, hogy énekelek. „Mit nyervogsz, tőled hangos az utca!” – mondta. Ő sportolt, cselgáncsozott, hidegen hagyta a zene. Teljesen kivolt, folyton rám csapta az ajtót. Egészen addig, míg nem lett Judynak egy gitáros barátja, az a hangszer ugyanis felkeltette Tibi érdeklődését. Olyannyira, hogy megkérte, tanítsa meg játszani.

– Óriási szerelem lett, akkora, hogy amikor választás elé állította az edzője, a zene mellett döntött – folytatja Judy. – Mióta élő zenekarunk van, több mint 10 éve velünk, a Groovehouse-zal játszik, és a Hiperkarma gitárosa. 

Ami kettejük kapcsolatában állandó, az az aggódás. Hiába nőtt fel és van már az öccsének két gyereke, Judy ugyanúgy félti, mint kiskorában.

– Mindig nagyon figyeltem rá. Emlékszem, amikor először vittem el az éjszakába, nekiestem, mert azt hittem, hogy sört iszik, pedig gyömbér volt. Később Pesten együtt is laktunk addig, míg meg nem nősült. Ma már csak azért féltem, mert van egyfajta velünk született tüdőgyengeségünk. Túl vé­kony a tüdőszövet, könnyen kilyukad. Nekem a balesetemnél szúrta át a bordám. Tiboának magától lyukadt ki egyszer otthon, másodszor pedig koncert közben esett össze, onnan vitte el a mentő. Ez négy éve történt, majd’ megőrültem. Ilyenkor becsövezik, leszívják a levegőt, két hét kórház. Ha baj van, mindig ott ülünk egymás ágya mellett. Az én tüdőm ugyanolyan gyenge, de nem érzek belőle semmit.