Nem véletlen, hogy óriási rajongótábora van, mert őszintén imádja a közönségét Vastag Csaba. A viszonya szorosabb a nézőkkel, mint a legtöbb előadónak.
Vastag Csabát tömegek kísérik egyik koncertjéről a másikra, a „keménymagot” még egy focicsapat is megirigyelhetné. Közösségi oldala szintén erről tanúskodik: vagy háromszázezren keresik a barátságát.
– Azt mondhatom, nagyon jó a kapcsolatom a rajongóimmal – szögezi le büszkén. – A koncerteken az etika határain belül mindenki azt csinál, ami jólesik neki. Nincsenek szabályok. Nem egyszer előfordul, hogy a rajongók jobban tudják a dalokat, mint mi. Velünk együtt végigéneklik a koncerteket. Igazi közösséget, összetartó csapatot alkotnak. A koncertjeink interaktívak, beleszólhatnak a bulikba is. Sok dalunk van, már nem férnek bele egy koncertbe, ezért megkérdezem tőlük, mi a kedvencük, és azt énekelem.
– A Facebookon minden mással is megkeresnek, és ha tehetem, válaszolok, de jobban hiszek a személyes találkozásban, abban, ha a buli után eldumálgatunk. Bármilyen kérdésre válaszolok. Ez helytől, időtől függően lehet tíz perc, de tarthat reggelig is.
A rajondók kikérik a véleményét magánéleti kérdésekről, munkahelyváltásról. Van, aki zeneszerzéssel foglalkozik, más szövegírással, és az énekes nem rest segíteni nekik. Öt év alatt Csaba sok mindent végighallgatott, egyebek között szerelmi vallomásokat is.
– A szerelmesek nagyon aranyosak – neveti el magát. – Én is szerelmes vagyok beléjük, maradjanak csak így! Az, hogy a koncertre sokan jönnek, visszaigazolás arról, jó, amit csinálok. Persze, mint mindenhol, nálunk is van néhány kirívó eset, túlkapás, de azt a menedzsment kezeli.
Valóban volt néhány olyan eset, amikor Csabát meg kellett védeni a túláradó szeretettől.
– Benne vagyok a mulatságban, nem vagyok távolságtartó, nem zavar, ha megérintenek. Előfordul, hogy intim helyen is, de ezért senkinek nem ütök a kezére. Több száz, több ezer kéz közül nehéz is lenne kiválasztani, ki érintett meg. Ez a rockzene, a rockzenészek sajátja. A metrón furcsának tűnne, de éjszaka, koncert közben, ha leülök, lemegyek a színpadról, vagy ők jönnek fel, nem vészes. Azt vallom, nem kell túl komolyan venni, sztárolni magunkat. Ebben a pici országban vicces, ha valaki azt hiszi, ő Michael Jackson. Sokat kell dolgozni, nem pedig nagyképűsködni.
